Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Fábiánné Kiss Erzsébet: Az országos rendőrség ügye 1848–1849-ben / 187–209. o.

AZ ORSZÁGOS RENDŐRSÉG ÜGYE 1848-1849-BEN Az első magyar felelős minisztérium belügyi ágazata legfontosabb feladatának a közigazgatási reformot tekinthetjük. Ennek egyik része, a rendőrség újjáalakítása, „modernizálása" önmagában is nagy munkának ígérkezett. Ám amíg az általános közigazgatási reformmunkálatokba — annak kiterjedtsége, számtalan ága-boga vagy politikai nehézségek miatt — a Belügyminisztérium éppencsak hogy bele-belekapott, a rendőrség szervezését szinte soha nem vette le a napirendről. Hamarabb megoldható problémának tartotta, mert a közigazgatási reformhoz képest részfeladat volt, — ha nem is független attól —; de nem odázhatta el megoldását azért sem, mert mindig aktuális problémát képezett a közbátorsággal való szoros kapcsolata miatt. Mit örökölt a Minisztérium a közrendészet terén a régi kormányszervektől?

1 Országos rendőrség — hacsak a bécsi titkosrendőrség ideküldött embereit nem tekintjük annak — nem volt; a helyi hatóságok pedig a megyei, városi szervezeti keretekben, kezdetleges módon: szakigazgatási jelleg nélkül tevékenykedtek. Kormányhatósági szinten a Helytartótanács volt a magyar rendőri ügyek legfőbb hazai irányítója. Munkáját a megyei, városi szervek felhasználásával végezte.

2 Ennek az egész rendőri — éppúgy, mint a büntetésvégrehajtási — rendszernek az 1848 előtti állapotát találóan jellemezte Horváth Mihály: „...A rendőrség és börtönrendszer oly hiányos és elhanyagolt állapotban tengett, hogy a régit már nem volt elég csak javítani, hanem egész újjal kelle fölcserélni..."

3 Noha Szemere Bertalan belügyminiszter korábban mint jogász elsősorban a börtönrendszer elvi kérdéseivel foglalkozott,

4 és az 1 A korabeli magyar és külföldi rendőri szervezet iránt érdeklődő kutató igen nehezen tud tájékozódni, mert akár egykorú, akár későbbi irodalmat — különösen, ha átfogó jellegűt keres —• alig-alig talál. Magunk e tárgykörben a különféle bibliográfiák és a könyvtári anyag alapján a következő művekre támaszkodtunk: Karvasy Ágoston: A politicai tudományok. 1—3. köt. Győr, 1843— 1844.; uő.: A közrendészeti tudomány. Pest, 1866.; Wildner Ödön: Pest és Buda közigazgatásának története az 1848/49-i szabadságharc alatt. Bp. 1936.; Pázmándy Dénes: A brüsszeli és a párisi rendőrség. Bp. 1876.; Tisza Miksa: Magyarország rendőrségének története. Igló, 1913.; Korunk ügyei (rendőrség) — Nemzeti tfjság, 1842/87. sz. 2 A Helytartótanács rendőri feladataira később, a minisztériumi osztály tárgyalásánál térünk ki. — Tudomásunk szerint 1848 előtt Magyarországon nem volt rendőri igazgatóság, és ezért igen érdekesnek tartjuk azt all. József-korabeli 1787—1788-i adatot, amely egy költségvetési tervezetben szerepel. Eszerint a magyar kincstári jövedelmekből évente többezer forintot fordítottak a magyar rendőri igazgatóság személyzetének fizetésére. OL. Magyar Kamara Számvevősége, Central Operation (E 702.) Nettozentralbilanz über das Hung. Kammerale für das Militairjahr 1787. Ausgabe, 1. Auf Besoldungen...der Hung. Polizeydirekzion:praelimináris összeg 4940 frt+előző évi maradvány Ugyanez 1788-ban: 5890 frt+előző évi maradvány. 3 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története ... I. köt. Pest, 1871,27. 1. 4 1838: „Terve egy építendő javító fogháznak a magánrendszer elvei szerint." 1841: „A büntetésről és különösebben a halálbüntetésről." Ez a munkája akadémiai díjat nyert. — Szemere Bertalan levelei Szemere Miklóshoz és Györgyhöz. 1837—1856. Bev. Perényi József. Veszprém, 1908.