Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Fábiánné Kiss Erzsébet: Az országos rendőrség ügye 1848–1849-ben / 187–209. o.

202 Fábiánná Kiss Erzsébet alatt lévő 400 honvéd által fognak a Tiszába merítetni. Úgy szinte ugyanazok által a berceli híd és valamennyi kút haszonvehetetlenné fog tétetni." — írta jelentésében Thanhoffer Pál rendőrségi titkár.

52 A Budapestről való eltávozást azonban nem szervezték meg jól.

53 Nem adtak egyértelmű utasítást, hogy ki menjen Debercenbe. Az osztálynak kellett kiadni a Debrecenbe szóló útleveleket is, de egy szintén Debrecenbe készülő hivatalnok szerint „megátkozta az Madarász rendőrségét, ki aznap délelőtt (dec. 31. vagyjan. 1.) útlevelet akart váltani; Madarász volt az első, ki sátorfáját felszedte, alárendeltjeinek még csak Albákat [űrlapokat — F. K. E.] sem hagyva."

54 A rendőri iratok elszállítása sem intéződött különbül. A rendőri iratokat több részletben szállították Debrecenbe; pusztultak is, maradtak is,amit viszont az osztrákok találtak meg és szállítottakbe a General Commando épületébe.

55 Mindezeket fontolóra véve, nem csodálkozhatunk, hogy a budapesti alosztálynak csak a miniszterhez írott jelentései maradtak ránk.

56 52 Uo. jan. 8. — Ugyanígy számtalan feladatot jelentett később a Szemere-féle rendőrségnek a Pestre való visszaköltözés és a Szegedre való ismételt távozás. Az állami hivatalok költöztetését magas államérdeknek tekintették, ezért intézte a rendőrség. — Több új postajáratot is létesítettek 1848—1849-ben a rendőrség emberei. 63 Az országgyűlésen elhangzott a hazafiak lelkiismeretére appelláló felszólítás, hogy kövessék a kormányt Debrecenbe. Lényegében ez volt az egyetlen általános utasítás, amelyet a hivatalnokok idejében megkaptak. Az 1849-i május—júniusi igazolások során derült fény arra, hogy a legtöbb helyen nem határozták meg pontosan, hogy kik azok, akiknek menni kell Debrecenbe, és akiknek menni kellett, azok sem kaptak erről egyértelmű írásbeli utasítást.—A fizetőhivatal december 31-én Budán éjfélig fizette a hivatalnokok fizetését két hónapra előre, akár elindultak Debrecenbe, akár nem. Mivel a Pesten maradottak közül számosan dolgoztak Windischgraetz polgári közigazgatásának gépezetében, az a visszás helyzet állott elő, hogy „...az itt (Pesten) maradott hivatalnokok egy nagy része szolgál(t) az ország és nemzet halálos ellenségének ...azon fizetésért, melyet két hónapra a magyar kormánytól előre kikapott..." (Márczius Tizenötödike 1849) 52. sz. júl. 19.) — A miniszteri apparátus költöztetésének irányítására Pesten maradt Csányi László kormánybiztos és segédje, Hajnik Pál volt rendőrigazgató (jan. 1—5.). Csányi Madarász január 1-i rendeletére (Kossuth L. az OHB élén. 2. 1849. jan. 1—ápr. 14. Szerk. Barta I. KLÖM XIV. Bp. 1953. 15.1.) január 3-án intézkedett, hogy a minisztériumi osztályfőnökök a legszükségesebb személyzettel induljanak haladéktalanul Debrecenbe. (OL. H 9. 1849: 291. ein. sz.) Az erre felszólítottak közül viszont sokan a közlekedés nehézségei miatt maradtak Pesten. A január 3-i rendelet későn született, és nem tudott rendet tenni a szilveszter óta tartó zűrzavarban. — Aki menni akart önként, az már elsején hajnalban elindult. A vonatok hajnali 3 és de. 11 óra között négyszer indultak. Szolnoktól a hivatalnokok a kormány által biztosított előfogatokon tették meg az utat a fagyos, néptelen pusztán, esetleges és nyomorúságos szállásokon megpihenve. (—r—) (Gyurits Antal): Menekvés Debrecenbe az 1849. év kezdetén. Pest, 1850.) — A zűrzavar elcsitultával maguk a kortársak is megdöbbentek a nagyfokú gondatlanságon, az előrelátás hiányán, ami a költözést jellemezte. Madarász József Fejér megyei képviselő 1849-ben a nemzetgyűléshez benyújtott indítványában felvilágosítást kér arról, hogy „...tétettek-e, és minő intézkedések, hogy a kormány hivatalnokai...az ellenség által megszállással fenyegetett Budapest városában ne maradjanak." (OL. Regnicolaris Levéltár, Diaeta anni 1848—1849, N 70. Lad. XX. 22. Fase. 2. A. No. 826.) A tisztviselők Debrecenben nem évi fizetést, hanem napidíjat kaptak. Erre a rendszerre azért tértek át, mivel a fizetések csak pesti körülmények között lettek volna elégségesek. A napidíjat viszont csak azok kapták, akik már Pesten is alkalmazva voltak, és onnan hivatalosan rendeltettek (!) Debrecenbe. A Debrecenben magasabb beosztásban dolgozók is a pesti beosztásuknak megfelelő napidíjat kapták. Madarász már említett interpellációjában valójában azért szólalt fel a költöztetés körülményeinek tisztázásáért, mert számosan hátrányt szenvedtek pénzbelileg a költöztetés adminisztrációs hibáiért. így és ezért került a napidíjak ügye az országgyűlés elé. (Erre. ld. részletesen: KLÖM XIV. köt. 574. 1.— Duschek jelentése a minisztériumok létszámáról a napidíjakkal kapcsolatban: OL. N 70. Lad. XX. 22. Fase. 2. A. No. 883.1849. márc. 3.) 54 —r—(Gyurits A.) id. m. 10.1. — Útlevél azokban az időkben belföldön, törvényhatóságok között is használatos volt. 56 OL. H 9. 1849: 246. ein. sz. máj. 28. Hajnik jelentése Szemerének. 56 Az 1848/1849-i rendőrség közvetlen forrásanyagát jelentik a belügyi rendőri osztály és a pesti alosztály iratai: OL. H15. Ennek a levéltári állagnak utolsó (26.) csomója az „országos Rendőri