Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Benda Kálmán: Egy új forrástudomány: a pszichografológia / 61–76. o.
64 Benda Kálmán a vérnyomása és gerincfájdalmak gyötrik, föltehetően erős mészlerakódás képződött a gerincén. Ennek is következménye, hogy gerincoszlopa mind ferdébb lett, szinte már púpos volt, bár ezt nagy akaraterővel leplezni igyekezett. Mindez növelte benne az egészségesek iránti gyűlölködő érzéseket. 12 Kezdettől meglevő belső feszültsége egyre fokozódott, s ezzel egyidőben idegállapota gyorsan romlott. 1793-beli írásain már kiütközik Öröklött terheltsége, s megjelennek az őrültségre valló egyre erősödő jelek, — fölmenői között bizonyára kellett egy őrültnek lennie. Úgy érzi, hogy nyaka körül szorul a hurok, de nem adja meg magát, viszi előre a szenvedély. A végén már nem ura önmagának, korábbi világoslátása cserben hagyja, elhatalmasodik rajta a rosszindulat és a vak bosszúvágy. Kezdetben csak forgatta a szavakat és az érveket, most már hazudik is, még akkor is, ha ezzel másokat bajba ránt; de nem törik meg. Mániássága dühkitörésekbe torkolik, és utolsó írásán 13 eluralkodik a paranoiás skizofrénia." 14 Bármily újszerűek is ezek a megállapítások, azt aki Martinovics utolsó éveit, s különösen hónapjait ismeri, aki végigolvasta a börtönben írt nyilatkozatait, nem lepik meg. Sőt egy sor eddig megmagyarázhatatlan jelenség egyszerre érthetővé válik. A pszichografológus megállapításai nem módosítják a jakobinus mozgalom céljairól, a köztársaság és polgári állam megvalósítására irányuló törekvéseiről már kialakult értékelésünket, — de közelebb jutottunk a mozgalom vezérének alakjához, s magyarázni tudjuk magatartásának, különösen börtönbeli viselkedésének néhány eddig érthetetlen vonását. A 16. század-végi történetünk egyik sokat vitatott, érdekes alakja Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem. Mindössze 16 éves volt, amikor 1588-ban Erdély trónjára lépett, mégis szinte az első naptól kezdve merészen új politikát kezdeményezett. Felismerte az Oszmán Birodalom belső hanyatlását és törökellenes irányba fordult. A hagyományos politikához ragaszkodó főúri ellenzéket kíméletlenül elnémította, vezetőiket kivégeztette, majd 1595-bén törökellenes szövetséget kötött Rudolf császárral és a szövetség zálogaként 1596-ban Habsburg kisasszonyt kapott feleségül, Mária Krisztiernát. Mindenki azt hitte, Erdélynek, sőt egész Magyarországnak új, dicső korszaka kezdődik. Az esküvő után néhány héttel azonban a 23 éves fiatal fejedelem váratlanul összeroppant. A bennfentesebb kortársak csak annyit észeleitek, hogy Zsigmond „minden valamire való ok nélkül visszautasította az együttélést a legtisztább feleséggel, a császári unokával", s hogy „ha távol volt feleségétől, epekedett utána, ha közelében volt, menekült tőle". Weiss Mihály, a szebeni polgármester tudni vélte, hogy a fejedelem a firenzei herceg leányát kívánta volna feleségül, aztán mégis rábeszélték, hogy Mária Krisztiernát vegye el, de ez nem volt olyan szép, s a csalódás okozta a bajt. Mások a szép Mayláth Margitot, Iffju János feleségét emlegették, aki bájitallal fordítá el korábbi fejedelmi szeretője szívét feleségétől. Volt, aki úgy vélte, a jezsuiták hatására maga a főhercegnő beszélte rá férjét a kolostori, szűzi életre. Carillo Alfonz, 12 Martinovics görbe tartásáról, vagy éppen púpos voltáról a kortársi följegyzések nem szólnak, viszont már Bartucz Lajosnak feltűnt, hogy „Martinovics nem tartotta testét valami nagyon feszesen, amire a kivégzést ábrázoló egykorú vízfestményeken látható mellképeiből következtethetünk." Bartucz L.: A magyar jakobinusok exhumálása. A magyar jakobinusok emlékezete c. kiadványban. Bp., 1919. 103.1. . 13 Ez volt Martinovics kivégzése előtt mintegy 2 hónappal írt politikai végrendelete. Ld. A magyar jakobinusok iratai. II. 770. s köv. 1, facsimilével. 14 Az itt és következőkben idézésre kerülő pszichografológiai vizsgálatok jegyzetei, jegyzőkönyvei gyűjteményemben találhatók.
