Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Vörös Károly: Zmeskáll Miklós udvari titkár élete és pályafutása / 615–632. o.
•624 Vörös Károly tétlenkedik: a kancelláriai tanácsülési határozatokat tartják nyilván, az iktatmányokról kivonatokat készítenek, melyeket azután bevezetnek az iktató és mutató könyvekbe stb. S ha mindezen munkáknak a maguk teljességében való értékelhetése bonyolult irattártechnikai magyarázatok nélkül talán nem lehetséges is, az iktatmányok számának óriásira növekedése és e munka sokfélesége azért érzékeltetheti: olyan feladatok ezek, melyeknek ellátása, ill. irányítása a kancellária munkájának alapos ismeretét, emellett nagy pontosságot, lelkiismeretességet és feltétlen titoktartást igényel. Ráadásul annak ellenére, hogy már 1791-ben az iktatóhivatal feladatává tétetett a skontrónak egész embert igénylő vezetése, később pedig az ügyek előadói íveire a tartalomnak részletes kivonat formájában történő rávezetése is, a hivatal létszáma az ugyancsak évtizedes felsőbb ígérgetések ellenére sem emelkedik, sőt, az ide beosztott fogalmazót is állandóan más ügyosztályok rendelkezésére bocsátják. így érthető, ha bizonyos munkákban kezdetben nagy a lemaradás: 1809-ben Zmeskáll kétségbeesett felterjesztésében kénytelen megértetni feletteseivel az iktatóhivatal szegényes személyzeti viszonyait. 30 Ha új beosztása talán kevesebb mozgékonyságot kíván is tőle — a szó fizikai értelmében —, nem jelent azért kevesebb lekötöttséget szellemi értelemben. Amellett: kedvezőtlenek munkájának külső — ma úgy mondanók: technikai — körülményei is. A kancellária épületét belsőleg utoljára 1767-ben renoválták alaposabban, ám az ehhez felhasznált 350 000 forintból csak a kancellár lakását, fogadótermeit és hivatali szobáit építették ki pazar pompával 31 ; — a tisztviselők hivatali helyiségeivel azonban nem sokat törődtek, s azokon azóta is csak az állandó kisebb-nagyobb karbantartásokat végzik el. Jellemző, hogy 1810-ben az iktató- és kiadóhivatal szobáiban már évek óta nem volt alaposabb takarítás, a nagy irodahelyiség kályhái fűthetetlenek: a javításra és takaríttatásra ismételt kérések után is — melyeknek teljesítését Bécs 1809. évi újabb francia megszállása is akadályozza — csak 1810-ben kerül sor. 32 A legdöntőbb azonban Zmeskáll számára új munkahelyén kétségtelenül az a körülmény lehetett, hogy a további hivatali karrier ezzel a beosztással végleg lezárul előtte. Azok, akik annak idején, egyidőben indultak vele, mostantól kezdve sorra megelőzik, és el is hagyják őt, fizetése pedig — ugyanúgy, mint a kiadóhivatal igazgatójáé is — még az irattár igazgatójáé mögött is elmarad. A kancellária már 1808-ban szemére is veti az Allgemeine Hofkammer-nak, hogy a három segédhivatali igazgatót, kik egyszersmind titkárok is, már a rangban fiatalabb, de tényleges ügyintéző titkárok (Kussevich és Gerliczy) is megelőzik fizetésben. 33 De ez a beosztás nemcsak „in utiliori" lesz hátrányos számára, hanem — mint kiderül — „in honorificis" is. 1807-ben ugyanis megszüntetik a segédhivatali igazgatók állásának a hivatali munka szakszerűségének színvonalát mindig szívén viselő II. József által bevezetett fogalmazói jellegét is. Az állás ilyen tekintélyveszteségét már csak részben enyhíti az, hogy Zmeskallnak, mint igazgatói kinevezésekor már valóságos udvari titkárnak, ezt a rangját személy szerint még meghagyják, — anélkül azonban, hogy a legcsekélyebb előmenetel lehetőségét is megcsillantanák előtte. A nála két évvel korábban induló 30 Mindezt részletesen bemutatják Zmeskáll jelentései (bennük az iktatószámok számszerűen kimutatott emelkedése): AP. 133/1809. és 142/1809.; — a kancellária maga is tisztában van ezzel, amit szépen mutat az Allgemeine Hofkammer-hez intézett átirata: AG. 914/1808. 31 Az épület tatarozására: Takáts S. i. m. 337.1. 32 AG. 6750/1810. 33 AG. 914/1808.; a kancellária megkísérli, hogy Zmeskallnak mint iktatóhivatali igazgatónak fizetését évi 2000 forintra emeltesse: AG. 8169/1808.; ennek elutasítása: AG. 2567/1810.
