Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Vörös Károly: Zmeskáll Miklós udvari titkár élete és pályafutása / 615–632. o.

Zmeskáll Miklós udvari titkár élete és pályafutása 617 szolgabírák, megyei törvényszéki ülnökök; nem egy Zmeskáll országgyűlésen képviseli vármegyéjét. Más Zmeskállok tevékeny szerepet visznek a 17. század Habsburgellenes rendi - függetlenségi harcaiban, — amit nyilván az is motivál, hogy a család végig kitart lutheránus hite mellett. Országos jelentőségre azonban a család egyik tagjának szerepe sem emelkedik: tevékenységük mindvégig megmarad a felső-magyarországi megyei élet keretei között, s a család sorsának alakulása is ezen országrész nemességének sorsával azonos.

4 Ez a felső-magyarországi köznemesség a 17—18. századra a magyar nemesi társadalomban sajátos, különálló színt jelentő csoporttá alakult, és meg is maradt ilyennek. A töröktől nem járt nagy hegyek között évszázados múltú ősi családok élnek, nemegyszer még a középkorban adományul kapott, s azóta is megszakítatlanul birtokolt apró falvakban. Sokszorosan összefonódott, roppant kiterjedt és bonyolult családi és rokoni kötelékek kapcsolják őket egymáshoz, s fogják össze nagy, összetartó családi szövetségekbe. Ezek a kisnemesek gőgösek családjuk múltjára, és féltékenyen őrzik nemesi szabadságaikat abszolutista uralkodói hatalommal és a hegycsúcsokon álló várakban lakó, őket lenéző nagybirtokos főnemességgel szemben egyaránt. Pedig vagyoni viszonyaik egyre romlanak: az ősi birtokok fokozatosan szétaprózódnak az utódok között. A 18. század végére, a teljes elszegényedés peremén egyesek a megmaradt szerény családi jószágokat tovább nem osztó közös birtoklással kísérleteznek, mások végtelen pereket indítanak utódok nélkül elhalt távoli rokonok birtokainak, megszerzésére, amire a feudális magyar birtokjog és a gondosan számon tartott, bonyolult családi kapcsolatok kiváló lehetőségeket nyújtanak. Végül — anyagi viszonyaik romlásával párhuzamosan — egyre nagyobb szerephez jut életvitelükben a fizetésből való élés, a hivatal. E köznemesség legnagyobb része egyelőre még csak a vármegyének korábban inkább csak jelképes díjazásért, nobile officiumként ellátott hivatalaiból alakít magának szerény anyagi bázist. Azok, akiknek még van némi birtokuk, mely egyrészt tekintélyt, s még bizonyos függetlenséget is ad a hivatal viselőjének (de már rászorul némi készpénzbeli alátámasztásra), a vezető állásokat töltik be: a szegényebbekre az alacsonyabb hivatalok maradnak. De mivel az így betölthető állások száma sem sok, a 18. századtól kezdve egyre többen hagyják ott szülőföldjüket: katonának állnak, királyi hivatalokat vállalnak (sokszor az ország más részein), ügyvédi pályára mennek. S ahogy elvész alóluk a feudális alap, s a földesúri életformát a hivatalnok és az értelmiségi életformája váltja fel számukra, úgy válnak — főleg a 18. század vége, a felvilágosodás betörése óta — közülük sokan már a polgárosodás képviselőivé és élharcosaivá is: először inkább ideológiailag, majd később politikailag is. Ezt az utat járja meg majd a 19. század közepére, az Árvával szomszédos Turócból, ugyanilyen hanyatló anyagi helyzetű ősi nemesi családból származó Kossuth Lajos is. Ebbe a fentiekben általánosságban vázolt irányba — mely persze nemcsak Felső-Magyarország, hanem némi fáziskéséssel ugyan, de a Dunántúl, az Alföld vagy Erdély nemességének útját éppen úgy jellemzi (bár legélesebben kétségtelenül mindvégig Felső-Magyarországon figyelhető meg), — mutat már a Zmeskáll-család útja is akkor, mikor Zmeskáll Gábor és Meerwaldt Katalin második fia, Miklós 1759 4 A család története: Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. XII. k. Pest, 1865.401—420.1.; Zmeskáll Miklós az alsóbitsei keresztelési anyakönyv bejegyzésén alapuló pontos születési adatának közléséért K. M. Pisarovitz karmester úrnak (Mindelheim NSzK) kell köszönetet mondanom.