Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Vörös Károly: Zmeskáll Miklós udvari titkár élete és pályafutása / 615–632. o.

ZMESKÁLL MIKLÓS UDVARI TITKÁR ÉLETE ÉS PÁLYAFUTÁSA Arckép, mely megőrizte volna számunkra domanoveci és lestinei Zmeskáll Miklós vonásait, egy könnyed, mindössze a profil vonalát felidéző, fekete papírból kivágott árnyképen kívül nem maradt ránk. Csupán néhány kortársának visszaemlékezéseiben tűnik fel egy-egy pillanatra alakja: „ein etwas steifer Herr, mit üppigem weissem Haar"

1 — amint egy őt még gyermekfővel látó öreg visszaemlékezik; „er war etwas trocken"

3 — írja egy másik kortárs. Nőtlen ember volt, utóda nem maradt, naplót nem vezetett, memoárokat sem írt: néhány, művelt és kvalitásos zenészre, bár nem eredeti tehetségre valló vonósnégyese is csak kéziratban maradt fenn a Wiener Musikverein archívumában. Kiindulásul szinte kizárólag mintegy 150 — s nem is általa írott, hanem csupán hozzá intézett — magánlevél áll rendelkezésünkre egyéniségének: jellemének és intellektusának felidézéséhez.

3 De figyelmesen olvasva, már e 150, tartalmilag túlnyomórészt teljesen jelentéktelen levél másfél évszázad távlatából nézve is alkalmas arra, hogy plasztikusan és életteljesen mutassa be címzettjének személyiségét és mindazt, amit a magyar királyi udvari kancellária e visszavonult csendes tisztviselője barátságuk három évtizede alatt levelezőtársa számára jelentett. Felállítva azonban egyszersmind a kérdőjeleket is: milyen volt ennek az életnek a másik arca: az, amelyik a napnak egy nem is kis részében órákon át akták fölé hajolt, vadidegen emberek az ő számára teljesen elvontan jelentkező ügyeit intézve, ennek során teljesen távol attól az életformától és világtól (sőt tulajdonképpen szembe is kerülve azzal), melyben őt napjainak másik felében az idézett levelek bemutatják. Minden látszat ellenére is nem egyedi és nem is mesterkélt kérdésfeltevés ez. A köz- és a magánélet (előbbi alatt a szó közhasználatú értelmén túl egy ember életének azt a szektorát értve, amelyet a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyéből, általában foglalkozásából eredő kötelmei többé-kevésbé közvetlenül határoznak meg) az újkori társadalmi fejlődésre egyre jellemzőbb, végül is általában az el1 Thayer, Alexander Wheelock: Ludwig van Beethovens Leben. IL k. Leipzig 1910.184—185.1. Az árnyképet Beiträge zur Lebensgeschichte von Nikolaus Zmeskall c. tanulmányom (Studia Musicologica IV. [1962] 381—409.1.) hivatkozása alapján közli L. Zolnay: Zur Biographie des Komponisten Nikolaus Zmeskáll c. tanulmánya (Studia Musicologica XIII. [1971] 311—319. 1.) — Vö. még uő.: Miklós Zmeskáll, Beethovens ungarischer Freund (Studia Musicologica VIII. [1966] 211—216.1.) és K. Vörös: Noch einmal zur Biographie von Nikolaus Zmeskáll (Studia Musicotogica XV. [1973] 375—376.1.). Tanulmányom (Beiträge...) függelékében közlöm az alábbiakban többször is idézendő AG 12320/1786, 5160/1806,5210/1807, 10109/1818, 3421/1825, 8753/1825, és AP 134/1789. sz. magyar kancelláriai iratok szövegét is. 2 Thayer i. m. I. k. Leipzig 1917. 384.1. 3 E levelek tudomásom szerint máig legteljesebb gyűjteménye Dr. Alfred Chr. Kalischer Beethovens Sämtliche Briefe. Berlin u. Leipzig 1907—1908. c. kiadványában található.