Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.

608 Varga Endre számaikat szétszórta, lámpáikat összetörte, s az egyik bányászt megkötözve elhurcolta, bizonyos ideig fogva is tartotta.

29 Még kevesebb a bányaperes anyagban az olyan ügyek száma, ahol a bányászoknak sorsuk javításáért, az őket ért igazságtalanság orvoslásáért való aktív fellépése vagy ellenszegülése közvetlen forrásból látható. Ilyen ügyként az iglői Szent István bánya vájárjainak a rozsnyói substitutio előtt 1790-ben indult perét idézzük. A bányászok panaszára az adott alkalmat, hogy az egyik bányarészes a bányaigazgatótól a fejtés más irányba hajtását kívánta, mert a művelés akkori helyén szerinte eredmény nem volt várható, s ezért az üzemköltségek — többek között a munkabér — ráeső hányadának megtérítését megtagadta. A bányászok bérkövetelésüket mégis kiharcolták : a szomolnoki kerületi bányatörvényszék—azzal az indokolással, hogy a bányatársak és üzemvezetők nézeteltérései miatt a bányászok nem károsodhatnak — a peresített összeget megítélte.

30 A bányák dolgozóinak a munkaadóval szemben tanúsított keményebb fellépésére példa a helcmanóci Szent Norbert rézbányatársulatnak a szomszédos bányatársulattal egy tárna és fejtés birtoklásáért 1796—1799 között folytatott pere, ahol döntő kérdés volt, hogy a fejtést elhagyták-e. A tanúvallomások szerint a tárna üzemelése megszűnt, még a kibányászott pyrit is elszállítatlan maradt, mert a bányászok — a vallomásban megjelölt összegű munkabért kevesellve — a vállalatot hirtelen otthagyták. (A per iratai között fennmaradt, helyszíni szemléről készült jelentés egyébként tüzetes leírást ad a vitás bányarészről, az ér fekvéséről, a kőzetekről, melyekbe a tárna vágva van, s az itt bányászott érc réztartalmáról.)

31 Vizsgálva annak okát, miért van oly csekély számban a bányabíróságoktól felérkezett polgári peres anyagban a bányászok osztályharcára adatot nyújtó per, valószínűnek látszik, hogy ilyen ügyek ritkán jutottak tovább a substitutiok egyeztető vagy sommás eljárásánál, vagy a kerületi bányatöryényszékek elsőfokú ítéleténél. A bányászok keményebb fellépésével kapcsolatos ügyeket pedig a bányahatóságok fegyelmi vagy bűnvádi útra terelték. Az alkalmazott fegyelmi eszközökre és módszerekre szolgálhat adatként az alábbi ügy. Per indult a diósgyőri kincstári hámor egyik kovácsának panaszára az üzem sáfára ellen, aki a felperes feleségét, szeglopással vádolva, oly keményen megverette, hogy a terhes állapotban levő asszony abortált és súlyosan megbetegedett. A kovács a sáfár „tyrannusi" magatartásának jellemzésére azt is felhozta, hogy egy alkalommal, amikor ő „vasárnap lévén, berúgott", s másnap fejfájása miatt nem ment munkába, a sáfár hajdút küldött érte, azzal ütlegeltette, s erőszakkal hurcoltatta el az üzembe.

32 Rátérve a büntető peres eljárás során keletkezett perekre, utalni kívánunk arra, hogy a bányahatóságok alá tartozó személyek ilyen jellegű ügyeinek legbecsesebb forrásanyaga a curiai levéltár „Extractus processuum criminalium" című 0 29 törzsszámú állaga. Bár ezt az állagot — a bűnperkivonatok sorozatát — a XIX. század végén kíméletlenül és rendszertelenül átselejtezték, e pusztulás ellenére is az állag még mindig igen gazdag és nagy terjedelmű. S minthogy a kivonatok a per egész lefolyását: a bűnvádi keresetet, a vádnak és védelemnek az alsó fórumon lezajlott vitáját, az elsőfokú s a királyi és a hétszemélyes táblai ítéletet magukba foglalják, szövegükből az ügyek életszerűen bontakoznak ki. A fennmaradt sok ezer extractus így, tárgyainak rendkívüli változatosságával, az egykorú társadalmi viszonyokba 29 0 28. I. 26. 30 0 28. I. 74. 31 0 28. I. 70. 32 0 62. 1787. 12. kf. 30. t.