Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.

Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon 599 bányaperes eljárás nem különbözött lényegesen attól, amit e tárgyról a Novus Ordo előtti korral kapcsolatban előadtunk. Nagyobb eltérések a felsőbb bíróságok eljárásában mutatkoztak. A királyi táblához — másodfokú eljárás esetén — a kerületi bányatörvényszékek a megfellebbezett pereket kísérőirattal terjesztették fel. A tábla elnöke, a beérkezett ügyek szétosztása során, a bányabíróságoktól feljött pereket a bányaügyi referensre szignálta, aki azokat a tárgyalásra előkészítette, s az üggyel kapcsolatban felmerülő tennivalókat végezte, előterjesztéseket tett, különböző fogalmazványokat készített, végül összeállította a perkivonatot. A per iratanyaga a felterjesztés után is még gyarapodhatott: az elsőfokú eljárás anyagában hiányok mutatkoztak, amikoris a tábla az iratokat kiegészítő eljárás végett visszaküldte az első fórumnak, vagy attól felvilágosításokat kért. A felek közben szintén küldtek beadványokat, közvetlenül a táblához intézve, s pótlólagosan dokumentumokat terjesztettek be. E peranyagból és a hiteles perkiadmányból állította össze a referens a perkivonatot, mely az elsőfokú eljárás minden lényeges elemét is a szükséges részletességgel (felek szóváltása, a törvényszék közbenszóló és definitív ítéletei, felperesi és alperesi mellékletek) magában foglalta. Az így elkészült perkivonat-fogalmazványt a kir. táblán beosztott jurátusok és írnokok a tábla bíráinak megfelelő számban letisztázták, sőt a feudális korszak utolsó évtizedeiben a perkivonatokat és az ítéleteket egy pesti nyomda — a curiától bizonyos példányszám díjtalan beszolgáltatása fejében kapott engedély alapján — ki is nyomtatta, s a joggyakorlatot ismerni kívánók számára forgalomba hozta. (A felek a maguk érvelését olykor szintén kinyomtatták.) A fent említett kiegészítő eljárások, az ügytorlódás a tárgyalás előkészítését gyakran késleltette, és a perek elhúzódását eredményezte. Ha a tárgyalás kitűzése végre lehetővé vált, az ítélethozatal alkalmával a tábla ülésén az elnök s a bírák a referátumot a kiosztott perkivonatok alapján kísérték figyelemmel. A tárgyalásra az előadó az ítélet fogalmazványát is — külön lapra írva — magával vitte. Ha a hozott ítélet a tervezettől eltért, az utóbbinak a szövegét az előadó megfelelően módosította, majd a perkivonat példányaiba a kir. tábla ítéletét beíratta, s azt aláírásával hitelesítette. (Az ítélethozatalról a tábla ülésjegyzőkönyveiben igen különböző részletességű feljegyzések maradtak fenn.) A kir. tábla a hozott ítéletet az itteni, formális kihirdetés után egyszerű szövegben (minuta) küldte meg a kerületi bányatörvényszéknek a felekkel való — ott vagy a substitutio útján eszközlendő — tényleges közlés, továbbá a felek felszólítása végett, hogy ők az ünnepélyes formájú kir. táblai ítéletlevél (sententionales) kiállítását kérjék, s ezzel a curiai eljárást zárják le, vagy ha a másodfokú ítélettel nincsenek megelégedve, a pernek a hétszemélyes táblára való felvitelét jelentsék be. Ha a törvényszék újabb felterjesztése szerint az utóbbi eset forgott fenn, a pert a hétszemélyes tábla bányaügyi referense kapta meg. A két táblának 1807 óta közös bányaügyi referense lévén, az ügyet harmadfokon is ugyanaz a referens készítette elő döntésre, aki másodfokon. Az előkészítés ismét főleg a perkivonat kiegészítésével, megfelelő számú perkivonat leíratásával s az ítélet megfogalmazásával történt. A hétszemélyes tábla ülésén hozott, végleges ítélet a kir. tábla ítéletéhez hasonló módon került be a perkivonatokba, s szintén igen különböző részletességgel a tábla ülésjegyzőkönyveibe. A hétszemélyes tábla ítéletét először szintén minutában kapta meg a törvényszék, az ítéletlevél kiváltására szóló felhívással. A bírósági taxa megfizetése után kiállított ítéletlevelet a bányatörvényszéken keresztül a pernyertes fél kapta