Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Szabad György: A levéltáros és történetíró Jakab Elek pályaképéhez / 549–557. o.
552 Szabad György Jakab Elek levelében saját magát illetően arra szorítkozott, amit feltétlenül „szükségesnek" ítélt elmondani. Néhány olyan mozzanat felidézésére, amelyről okkal gondolta, hogy érdeklődést és rokonszenvet ébreszt levele címzettjében. 1848/49-ben — írta — „Kossuth-huszár voltam, Bemtől érdemkeresztem van". A fiatal publicista 1848 késő nyarán önként jelentkezett huszárnak, s lelkes vezércikkben buzdított példája követésére. 17 Katonai pályája az istállót takarító közhuszárságtól a piski csatában elnyert hadnagyságon át ívelt a bánsági hadműveletekben kiérdemelt kitüntetéses főhadnagyságig. 18 A végnapig helytállásra ösztönző magatartását a jobbágyfiúból közvitézzé, majd emlékíró igehirdetővé vált Koós Ferenc örökítette meg. 19 — Levelében melló'zve 8 hónapos fogságának, majd szülőfalujába internáltságának említését és azt, hogy paraszti méretű, de—gazdasági szakcikkeinek is sokban alapot teremtve — korántsem paraszti szintű gazdálkodást folytatott, csak arról írt, hogy az 1850-es években, „az abszolutizmus alatt nem szolgáltam", azaz közhivatalt nem viselt, hanem „gróf Mikó titkára voltam". Az eddig ismert adatok szerint Jakab Elek már 1852-től a téli hónapokat Mikó oldalán töltötte, majd 1854 végétől egészen 1861 elejéig titkáraként működött. Az egyidejűleg mind szélesebb körű publicisztikai tevékenységet is folytató Jakab Elekre hárult a Mikó forráskiadó és közéleti tevékenységével kapcsolatos manuális munka oroszlánrésze. 20 A Mikó oldalán töltött időszak eseményei közül egyre közvetlenül is hivatkozott levelében Jakab Elek: „mikor Steinthal angol vikárius pap Magyarországon járt... velem közölte missióját". Alfred Steinthal liverpooli unitárius lelkész Kossuth küldöttjeként járt Magyarországon. Feladata egyfelől az volt, hogy tájékoztatást vigyen Kossuth által meghatározott személyeknek arról, milyen politikát követ, és milyen előkészületeket ajánl nekik az emigráció az olasz—francia—osztrák háború várható fejleményeivel kapcsolatban, másfelől, hogy megbízható értesüléseket szerezzen a hazai közhangulatról. Útja során, noha az elnyomó hatalom árgus szemekkel figyeltette, mindkét feladatot mintaszerűen — Kossuth legteljesebb megelégedésére — teljesítette. 1859 májusának második felében jutott el Kolozsvárra, s tárgyalt — többek között — Jakab Elekkel, amire kitűnő alkalmat szolgáltatott utazásának hivatalos, unitárius egyházi vontakozású célja, lévén Mikó titkára egyben a kolozsvári unitárius egyházközség már akkor is kiemelkedő személyisége. 21 részben — súlyos anyagi helyzete folytán — vételár ellenében, részben alapítványként a székelykeresztúri unitárius gimnáziumnak juttatja. Yö. Gál Kelemen i. m. 6., 72—76.1. 17 „Hazafiak, ifjúságom baráti! íme lelkünk régi bálványa, Kossuth által kitűzött szabadság lobogója! Gyűljünk alája, a haza esdekelve kiált, hogy megmentsük őt, az édesanyát önmagunk számára ...én beváltam szavam. Én aug. 29-e óta felesketett Kossuth-lovag s élni, halni kész honvéd vagyok". Kolozsvári Híradó, 1848. szept. 1. Vö. Gál Kelemen i. m. 15.1. 18 Uo. 15—17.1. Vö. visszaemlékezéseivel, a 4. jegyzetben idézettek mellett elsősorban a levele írása idején már formálódó terjedelmes kötetével, Jakab Elek; Szabadságharczunk történetéhez. Visszaemlékezések 1848—1849-re. Bp. 1880. 580. 1. + 9 tb. 19 Koós Ferenc: Életem és emlékeim. (Kiad. Beké György.) Bukarest, 1971. 126.1. 20 Jakab Eleknek ebben az időben a legtöbb munkája az Erdélyi Történelmi Adatok 1855— 1858 között kiadott három kötetével és az Erdélyi Múzeum Egylet 1859. évi megalakulásával kapcsolatban volt. Minderre ld. Gál Kelemen i. m. 19—22., 38—54.1. Vö. Jakab Elek: Az erdélyi múzeumegylet alakító gyűlése. Budapesti Szemle, 1859.; Jakab Elek: Az Erdélyi Múzeumegylet megalakulási ünnepe. Pesti Napló, 1859. dec. 4—11.; Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig. (Kiad. Somogyi Sándor.) Bp. 1961. 387, 431.1. 21 Vö. Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból. Bp. 1880. 1. 139—141.1.; Iratok a Kossuthemigráció történetéhez 1859. (Kiad. Koltay-Kastner Jenő.) Szeged, 1949. 237—238.1.; Koltay-Kastner Jenő: A Kossuth-emigráció Olaszországban. Bp. 1960. 102—103., 139.1.
