Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Szabad György: A levéltáros és történetíró Jakab Elek pályaképéhez / 549–557. o.

A LEVÉLTÁROS ÉS TÖRTÉNETÍRÓ JAKAB ELEK PÁLYAKÉPÉHEZ íratlan törvényt szegett meg, a dualista Monarchia közhivatalnokaitól megkívánt magatartás normáival került összeütközésbe 1879. szeptember 19-én az Országos Levéltár allevéltárnoka, a történetíró Jakab Elek. Kevéssel korábban megjelent könyvét

1 terjedelmes levél kíséretében megküldte Collegno al Baracconéba, az ott élő Kossuthnak.

2 Jakab Elek gesztusa időpontjának megválasztása a kísérőlevélben említetten maradt két szempontból külön is kiemelést érdemel. Gyöngéd figyelmességről tett tanúságot azzal, hogy küldeményét éppen Kossuth születésnapján keltezte. Ennél is többet jelentett azonban, hogy szolidaritását éppen akkor mutatta ki Kossuth irám% amikor a hivatalos Magyarország jobb ügyhöz méltó buzgalommal készítette elő azt a törvényt, amely a polgári átalakulásért és az állami önrendelkezésért folytatott küzdelem vezetőjének — a szó szoros értelmében — számkivetettségbe taszítását eredményezte.

3 Jakab Elek utalva arra, hogy „mostanság — jót, rosszat — sokacskát írunk", annak a hitének adott kifejezést, ha mindenki, „aki Magyarországon könyvet ír s Kormányzó Urat tiszteli" elküldené munkáját, „aligha egy lakszoba befogadni képes lenne". Ami a megállapítás első felét illeti, elmondhatjuk, hogy Jakab Elek maga tényleg a sokat írók közé tartozott, Dávid Ferenc-monográfiáját már tucatnyi önálló kiadvány és — publicisztikáját is számításba véve — több száz cikk előzte meg, köztük több időálló alkotás

4

, illetve a történetírásban kellőképpen még nem is méltányolt politikai jelentőségű megnyilatkozás.

5 — Külön tanulmányt érdemelne annak vizsgálata is, hogyan gyarapodott Kossuth könyvtára a számára megküldött tiszteletpéldányokból. Aligha vágunk ennek elébe azzal a megállapítással, hogy számuk viszonylag magas volt, küldőik névsora pedig nagyon összetett és nem kevés 1 Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára. Budapest, 1879. v 2 Jakab Elek (Budapest, 1879. szept. 19.) — Kossuthnak. Országos Levéltár (a továbbiakban: OL) R. 90. Kossuth-gyűjtemény. I. 5947. 3 Jakab Elek küldeményének 'érkeztekor Kossuth már ismerte „a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről" intézkedő, s az év végén becikkelyezett törvényjavaslat tartalmát. Vö. Kossuth Lajos Iratai (a továbbiakban: KLI.) (Kiad. Kossuth Ferencz.) Bp. 1902. IX. 363.1. 4 Adatok a XI. zászlóalj történetéhez, tekintettel azerdélyi 1848—49-i eseményekre. Egy honvéd magánjegyzete. Kolozsvár, 1868. — Kolozsvár története. I. Buda, 1870. — Der Kampf der Sachsen für die Überreste des Feudalwesens in Siebenbürgen. Budapest, 1874. — Az utolsó Apafi. Budapest, 1875. — A levéltárakról tekintettel a magyar állami levéltárügyre. Budapest, 1877. — Emlékek a szabadságharc idejéből. Budapest, 1879. stb. 6 Mindenekelőtt az Oláhügy című cikksorozatára gondolunk. Erdélyi Híradó, 1846. Vö. Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza. Cluj — Kolozsvár, 1938. 85—88.1.