Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sinkovics István: Pray György diplomatikája / 525–548. o.
534 Sinkovics István után „szerette volna ezért megcsókolni ezt a jó embert". 41 Pray nagyon örült ennek az elismerésnek, ami számára annál értékesebbnek tűnt, mivel Gatterert a legnagyobb élő diplomatikusnak tartja, és az elismerés nyilvánosan a hallgatóság előtt hangzott el. 42 Külföldön látatlanban is ennyire megbecsülték Pray pecséttanát, idehaza azonban olyan körülmények jöttek közbe, hogy nem tudta befejezni munkáját. Kéziratát a kisebb hiányosságok pótlásával Pray halála után Schönvisner rendezte sajtó alá. 43 Amikor Cornidest kinevezték az Egyetemi Könyvtárba, az egyetemen úgy osztották meg a feladatokat, hogy neki jutott az oklevéltan, Pray viszont a címer- és pecséttan oktatását vette át. Cornides távollétében egy ideig Pray tanította az oklevéltant is, amelyről korábban közel egy évtizedig már előadásokat tartott. Az új beosztás hatására vállalhatta, hogy befejezésül összefoglalja az oklevéltant az egyetemi oktatás számára. 1785 elején maga jelezte, hogy milyen elgondolások vezetik. Gatterer kitűnő munkája tárgyalja a nagyon szükséges általános fogalmakat. Hogy az I. éven képzetlen hallgatóság megérthesse, ő maga röviden és érthetően adja át az ismereteket. Csak a formulás részben közöl többet, és mindent hazai példákkal világít meg. Ezen a területen nélkülözik a tudást még azok is, akik a törvényszéken forognak. 44 . Bécsben 1784-ben általános oktatási utasítást adtak ki, amely az oklevéltanra is kitért. Irányadónak a bécsi egyetemen működő G. Gruber munkája alapján készült kompendiumot vették. Grubernek viszont Gatterer volt a forrása. Amikor Cornides az utasításra felhívta a figyelmét, Pray bosszúsan fogadta a hírt a bécsiek „közönséges vázlatá"-ról, de azért az írta, hogy a kompendiumot hamarosan megszerzi. Egyúttal sejtette a különbséget a két munka között: „De én jobban szeretnék a forrásból meríteni, mint a patakokból." Hozzáfűzte, hogy Gatterert mindenki elé helyezi, részben még az új diplomatikai munka szerzői elé is. Ezen nyilvánvalóan a Nouveau traité de diplomatique-ot értette. 45 1785 elejére már előrehaladt a munkával, február 20-án arról tájékoztatta Cornidest, aki akkor készült Göttingába, hogy végre fellélegezhet. Befejezte a munka bevezetését, és a diplomatika két részét, hátra van még a harmadik rész ? amit csak húsvéttól akar kidolgozni. Úgy számítja, hogy 14—15 íven belül lesz a munka terjedelme. De csak a nyers szöveg lesz meg, ennek átdolgozása Cornidesre vár, ha visszajön külföldről. Bőven lesz benne javítani, kiegészíteni, változtatni való. 46 Cornides ezt az utóbbi megjegyzést csak udvariasságnak tekintette, mert válaszában figyelmen kívül hagyta. Azt írta, hogy ha a Rövid bevezetés a diplomatikába a nyomdát elhagyja, egy példányt küldjön Göttingába, hogy Gatterernek megmutathassa, sőt odaajándékozhassa. 47 Pray kézirata azonban befejezetlen maradt. Az okokra csak homályosan utalt Cornides előtt, amikor azt írta, hogy eszében sincsen megjelentetni a munkát, és visszatért ismét oda, hogy Cornidesre milyen feladat vár haza41 Cornides levele Prayhoz, 1785. júl. 3. Uo. 323. 42 Levele Cornideshez, 1785. aug. 17. MTAK írod. Lev. 4° 56. II. 244v. 43 Syntagma historicvm de sigillis Regvm et Reginarvm Hungáriáé...; Pray pecséttanára Kumorooitz L. Bernát: A magyar szfragisztika múltja. Szentpétery Emlékkönyv. Budapest, 1938. 263—265. 44 Levele Cornideshez, 1785. jan. 9. MTAK írod. Lev. 4° 56. II. 234—235. 45 Az előbbi jegyzetben említett levélben szólott G. Gruber munkájáról. Gruber könyvének címe: Lehrsystem einer allgemeiner Diplomatik vorzüglich für Oesterreich und Deutschland. I— II. Wien, 1783. 46 Levele Cornideshez, 1785. febr. 20. MTAK Irod. Lev. 4° 56. IL 237. 47 Levele Prayhoz, d. n. Gálos R. i. m. 320.
