Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sinkovics István: Pray György diplomatikája / 525–548. o.
Pray György diplomatikája 527 a magyar nép megtérítése. A vita több mint egy nemzedéken át viharzott, és végül is Schwarz Godofréd nyíltan állást foglalt a bulla ellen. A vita eldöntését megnehezítette, hogy a bulla csak 17. századi kiadványból volt ismertes, így még a Schwarzcal élesen szembenálló Koller József pécsi nagyprépost is elismerte, hogy amíg a külső jegyekben nem látják, hogy mi az igazság, nincsen értelme harcolni. 7 Ugyancsak nagy vita volt a pannonhalmi bencés apátság alapítólevele, Szent István legrégibb ismert oklevele körül. Pozsony városa és a pannonhalmi apátság között a pozsonyi vám ügyében ez az oklevél egyik döntő bizonyíték volt, és természetesen az apátság mellett szólott. A külföldön tanult Benczúr József pozsonyi tanácsos egy sereg érvet hozott fel az oklevél ellen, amelynek eredeti példányát nem ismerte. Az alapítólevél mellett is többen kifejtették álláspontjukat, és ezzel véget ért a vita. Még inkább sikertelennek bizonyult a támadás a bozóki prépostság alapítólevele ellen. Kövesdy László ügyvéd kezdeményezését Cornides Dániel fölényesen visszaverte. 8 Nagyobb számú oklevél megismerése, jogbiztosító értékük és az említett viták fokozták az igényt új történeti források feltárására, valóságos gyűjtőszenvedélyt indítottak el, és fejlesztették a kritikai érzéket. A főpapi és főúri gyűjtőkön kívül azok, akik történetírással foglalkoztak, miután a gyűjtemények a nyilvánosság számára nem voltak hozzáférhetőek, úgy biztosították munkáikhoz a forrásokat, hogy maguk gyűjtötték az okleveleket, pecséteket, kéziratokat, könyveket, régi pénzeket és érmeket, a múlt összes fellelhető emlékeit. A gyűjtők úgy tudtak eredményesen dolgozni, hogy kapcsolatba léptek egymással, megküldték az ismeretlen forrásokat, a frissen megjelent könyveket, segítették a gyűjtemények kiegészítését. A gyűjtőkörök egész Magyarországra kiterjedtek, sőt még egyes külföldi központokkal is érintkezésbe léptek. A gyűjtők között nemegyszer személyes barátság fejlődött ki., Ezekbe a körökbe tartoztak a jezsuita történetírók is, akiknek maguknak is voltak gyűjteményeik. Egyesek már a rend feloszlatása előtt felvették a kapcsolatot más gyűjtőkkel, ez pedig még fokozottan állott az 1773 utáni időkre, amikor kiestek a rend fegyelme alól, de egyúttal elveszítették a védelmet, amit az odatartozás korábban biztosított számukra. Adam Baltazár Krcelic zágrábi kanonok, az ismert történetíró úgy jellemezte őket, hogy „praetorianus katonaság", amely feláldozza az ország érdekeit és védelmezi a jezsuita írókat. 9 A rend feloszlatása után is megmaradtak jezsuitának, de számukra a más gyűjtőkkel kiépített baráti kör az újfajta hovatartozást biztosította. A közös érdeklődés hidat épített ki köztük és a protestánsok között. A szellemi összetartozásnak különféle fokozatai voltak a hideg udvarias érintkezéstől az őszinte barátságig. Kaprinai István már jóval a rend feloszlatása előtt állandó kapcsolatban állott Dobai Székely Sámuellel. Ő Eperjesen és Sárospatakon tanulta a jogot, majd visszatért Eperjesre tanítani, az osztrák örökösödési háború a katonai pályára terelte, sokat járt külföldön, és kapitányságig vitte. A katonaság után Eperjesen élt, és történeti forrásokat gyűjtött. Leveleiben nagy tisztelettel írt a nála fiatalabb Kaprinainak, akitől azt várta, hogy a magyar Mabillon lesz. Előtte ugyanis megnyíltak a féltve ' A vitát ismerteti Gárdonyi Albert: A történelmi segédtudományok története. A Magyar Történettudomány Kézikönyve II. 1. Budapest, 1926. 3.; Koller József ezt a megállapítást Prayhoz 1778. márc. 9-én írt levelében tette. Budapesti Egyetemi Könyvtár, Kézirattár (a továbbiakban: EK Kéz irat.)G. 116/2. 8 Gárdonyi A. i. m. 3—4. 9 Levele Cornideshez, 1772. máj ; 31. Evangélikus Országos Levéltár. V/36/z:.
