Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Scholz Tamás: A levéltári anyagvédelem kérdései / 515–523. o.

A levéltári anyagvédelem kérdései 521 ciája elfogadott egy olyan jellegű ajánlást, hogy minden levéltárvezető a maga területén törekszik annak elérésére, hogy a levéltártechnikai kérdésekben mielőbb nemzetközi együttműködés alakulhasson ki. Magam részéről időszerűnek tartanám a levéltártechnikával foglalkozó szakemberek KGST alapokon megszervezett első kerekasztal megbeszélését is. Ezen kellene az együttműködés azon területeit kialakítani, ahol már jelenlegi felszereltségünkkel is mindenki a maga részét vállalhatná, és ki lehetne dolgozni azokat az ajánlásokat is, hogy milyen kérdéseket kellene a levéltár területen tisztázni ahhoz, hogy nemzetközi és országon belüli munkamegosztással a technikai kérdések megoldhatók legyenek. Az előzőkből már kitűnt egynéhány olyan kérdés — pl. a mikrofilmtechnika elterjedésével kapcsolatban —, ahol vagy levéltári szervezeti, vagy egyéb jogi kérdéseket kell ahhoz megoldani, hogy a levéltártechnika a maga feladatait utána megoldhassa. Ki lehetne munkálni ilyen alkalommal a szakemberképzés közös elvi alapjait, későbbiek során a tananyagot, és a technikai szakemberek cseréjét is. Ezzel kapcsolatban elképzelhetőnek tartom, hogy a kezdeményező lépést Magyarország tegye meg, és hívjuk meg az érintett országok technikai szakembereit, akár már a jövő évre is. Nem hiszem, hogy egy 3—4 napos ilyen konferenciának anyagi akadályai lehetnének. A következőkben néhány olyan technikai problémát kívánok érinteni, melyek ha nem is olyan általánosak, mint talán az eddigiek, de szintén komoly segítséget jelenthetnek a jó levéltártechnika kialakításában és elterjesztésében. Gondolok itt arra, hogy eddig a technikát a levéltárban elsődlegesen az Országos Levéltár V. osztálya alkalmazta. így itt gyűltek fel olyan tapasztalatok, melyeket érdemes lenne a többi levéltárnak átadni, illetve itt nyílt lehetőség olyan berendezések kialakítására, vagy kipróbálására, melyet ajánlani lehet kisebb levéltáraknak is. Magam részéről — amíg nincs más ilyen lehetőség —, úgy érzem, nekünk kellene bizonyos megoldásokat elterjesztenünk. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a szakadt levéltári anyag helyszínen történő szakszerű javítását nagyban elősegítené, ha általánosan elterjesztenénk az előre laminált japánpapírral történő javítás módszerét, és ehhez szolgáltatásszinten biztosítanánk a levéltáraknak a megfelelő emberek kiképzését, és az előre laminált japánpapírt. Másik ilyen kérdés, mely gyakran merül fel, hogy egy-egy megyei levéltár kisebb könyvkötő-, vagy fotóműhelyt kíván felállítani. Ilyen kérdéseket eddig is segítettünk megoldani. De véleményem szerint ezt azzal kellene segítenünk, hogy kidolgozunk ilyen műhelyfelszerelési és berendezési javaslatot, és vállaljuk a lehetőségeinken belül az ilyen műhelyekbe kerülő szakemberek átképzését a levéltári gyakorlatra, tervszerűen, és nem mint eddig alkalomszerűen. Gondolnunk kell arra is, hogy a már említett tervezés alatt álló levéltárak előbb-utóbb felépülnek, és azokban meg kell, hogy induljon a technikai munka is. Egy restaurátor kiképzési ideje a jelenlegi gyakorlatunk szerint legalább két év addig, míg a felmerülő kérdések 80%-át meg tudja önállóan oldani. Nem hiszem, hogy sokkal rövidebb időt venne ez a kérdés ezután is igénybe. Ugyanakkor nemcsak restaurátor szakemberekre van szükség egy levéltárban. Tehát a szóban forgó levéltárak fenntartóinak jó előre gondoskodniuk kellene arról, hogy legalább az induláshoz szükséges szakemberállományuk levéltári gyakorlattal rendelkezzék. Végezetül még egy problémát szeretnék felvetni, amellyel véleményem szerint már most több szinten kellene foglalkozni, nehogy 10—15 év múlva mint nehezen megoldható kérdés jelentkezzék. A számítógépek egyre fokozódó elterjedésével kapcsolatos kérdésekről van szó. Ez a kérdés kétféleképpen érinti a levéltárakat. Egyrészt úgy, mint olyan eszköz, melyet a levéltáraknak előbb-utóbb igénybe kell venniök