Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Balogh István: Szabolcs vármegye levéltára, 1748–1849 / 31–46. o.
42 Balogh István ügyekről. Ezekbe az iktatókönyv-szerű naplókba az iratokat sorszám és kelet szerint bejegyezték. A levéltárba azonban az ügyiratok csak végleges elintézés után kerültek, és a levéltári lajstromok nyilvántartása semmiféle kapcsolatban nem áll az említett alkalmi iktatókönyvek nyilvántartásával. Ez a megállapítás nem vonatkozik azokra a nagyobb jelentőségű ügyekre, amelyek a közgyűlés, vagy a bíróság elé kerültek. Ezeket ugyanis kölcsönösen nyilvántartották, az aktákon a közgyűlési, vagy bírósági ülés jegyzőkönyvi száma, a jegyzőkönyvekben pedig a levéltárban elhelyezett iratok fasciculus és numerus jelzete mindig fel van tüntetve. Az irattárba helyezés az első ügyirat keletkezése után sokszor csak évek múlva következett be, az ügybenr létrejött legutolsó irat elintézése után kapta meg az összeszerelt aktacsomó a megfelelő jelzetet. A megismételt levéltárvizsgálatok (1806, 1811, 1818, 1821, 1832) alapján megállapítható, hogy az elintézett, tehát irattárba kerülő iratok lajstromozása körül lemaradás nem volt, az elhalt, vagy lemondott hivatalnokoknál lévő iratok átvételére is nagy gondot fordítottak, de a lajstromozás e rendszere mellett nem állapítható meg, hogy egy-egy ügyben keletkezett minden irat — főleg, ha évek hosszú során áthúzódó ügyekről volt szó — meg is maradt. A II. József által elrendelt iratkezelési eljáráshoz képest ez a módszer nagy visszalépést jelentett. 38 A levéltár állapotát legrészletesebben az 1821-ben befejezett, két éven át tartó vizsgálat alapján ismerjük. A vizsgálat során a küldöttség minden egyes lajstromozott iratot a kezébe vett, a hiányokat tételesen megállapította, és intézkedett a hiányos, megrongálódott, vagy nehezen olvasható akták lemásoltatásáról is. Ez utóbbi határozatot — bár végrehajtását megkezdték — sohasem hajtották végre, mert az 1836-i közgyűlés által megállapított 25 garas napidíj mellett felvett tb jegyzők, ügyészek és esküdték „mikor a régi oklevelekhez értek, megakadtak, mert nem voltak képesek azokat elolvasni és belőlük alkalmas kivonatokat készíteni", a nehéz és szemetrontó munkát nem is vállalták. Ezen nem segített a napidíj 2 Ft.-ra való emelése sem; a másolás ezután sem haladt. 39 A levéltár 1790—1849. évi anyagának rendezettsége, áttekinthetősége az említett okok miatt sem mélységben, sem rendszerességében nem hasonlítható a Schemberger által rendezett, vagy a II. József-kori előírások szerint lajstromozott 1788—1789. évi iratok állagaihoz. Ha már ez utóbbi is hiányos volt az iratokban előforduló helynevek nyilvántartása tekintetében, az 1790 utáni korszak irataiban a kutatót lépten-nyomon meglepetések érik. A hely- és névmutatók — ha vannak is 7— megbízhatatlanok, de a kutató afelől sem lehet bizonyos, hogy egy-egy iratcsomóban nem lappang-e nem odatartozó, az elenchusban nem is szereplő személyre vagy tárgyra vonatkozó irat. Pedig ebben az időben már archivariusoknak nevezett regestratorok is működtek. Munkájuk nagyobb részét már nem az iktatás tette — mint a II. József alatti rendszerben —, hanem a mai értelemben vett irattározás. 38 A levéltár állapotáról szóló jelentés Uo. Fasc. 6. no. 266. 1806. (1811-ből és 1818-ból IV. A. 20. 1. rsz.; a levéltár hiányára Prot. pol. 36. fol. 335—336. no. 1976, 1977. 1832.; Prot. pol. 37 fol. 10. no. 26. 1833.; Prot. pol. 40. no. 1484. 1836. — A nagyobbtömegű iratátadásra Prot. pol. 35. fol. 9. no. 43. 1831.; Prot. pol. 39. fol. 721. no. 1653. 1835.; Prot. pol. 45. no. 1243. 1841 és IV. A. 20. 1. rsz. 1844. 39 A vizsgálati jegyzőkönyv Uo. Fasc. 21. no. 1285 1/2, 1821; a másoltatás Fasc. 20. no. 1202, 1820 és Prot. pol. 47. fol. 367. 1843.
