Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.

Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása 495 séges esetben önállóan tett intézkedéseikről nyomban a járási főszolgabírót értesíteni, mint akit mindezekre nézve a közvetlen intézkedési és felügyeleti jog illet".

60 Baranya megye királyi biztosa, Szalay Nikodérn január 16-án ettől némileg eltérő módon szabályozta az ügyintézést megyéjében. O is megkülönböztette az elnöki és a folyó ügyeket. Az utóbbiak közül azokat, amelyekre közvetlen befolyást kívánt gyakorolni, „vélem"-mel jelölte meg, a tiszti értekezletekre félreteendőkre pedig a „tisztiszék" szót írta rá. Ezeknek az ügydaraboknak a kiadmányozását magának tartotta fenn. A járásbeli tisztviselőket teljesen a főszolgabíróknak rendelte alá. „A járásbeli főszolgabíró úr, járásának felelős politikai főnöke lévén, a közigazgatás önálló vezetése egyedül őt illeti, s a járásbeli alszolgabíró és esküdt urak házilag felosztott járásaikban csak oly közigazgatási ügyekben járhatnak el önállólag, melyek teljesítésével kivételképp a megyétől vagy előljáró főszolgabírájoktól megbízattak, vagy ahol a szükség rögtöni fellépést vagy intézkedést kíván, a teljesítettekrőli jelentés ily esetekben is mindig járásbeli főszolgabíró úrhoz további intézkedés végett beküldetvén."

61 A tisztiszékeket általában havonta egyszer hívták qssze. Ezeken a megyei kormányzó, akadályoztatása esetén az első alispán elnökölt. Ez utóbbi esetben tőle a megyei kormányzó szóbeli tájékoztatást várt az értekezlet lefolyásáról. A tisztiszékek rendes tagjai a megye központi tisztviselői voltak, a külső (járási) tisztviselők kivételesen vehettek részt a tanácskozásokon. 1862. júniustól kezdve azoknak a megyéknek, amelyek ezt kérték megengedték, hogy a megyei tisztiszékeken a sz. kir. városok és a rendezett tanácsú mezővárosok két-két küldöttje is szavazati joggal részt vehessen. Ezt a lehetőséget azonban az önkormányzatukra féltékeny sz. kir. városok nem vették igénybe. Veszprém megye főispáni helytartójának azt a javaslatát, hogy a falusi községek küldöttei (bírái és .egyzői) is részt vehessenek a tisztiszékeken, a helytartó nem hagyta jóvá.

62 A tisztiszékek határozatai lefelé kötelező erővel bírtak, a megyei kormányzó hatalmát azonban nem érinthették. A tisztiszékek nyilvánosságát mindazokban a megyékben engedélyezték, amelyek kormányzója a rend fenntartásáért felelősséget vállalt. A megye jelentősebb birtokosait, egyházi személyeit és más tekintélyes egyéneit a kormányzó meghívhatta. Trencsén megye főispánja még a tisztiszékek nyilvánosságának engedélyezése előtt kifejtette a helytartónak írt jelentésében: „célszerű, miszerint a közigazgatás terén történendők bizonyos határokon belül az összes népség tudtával eszközöltessenek, — egyedül nyilvános tárgyalások levén képesek a megyei tisztviselő állását minden gyanúsítgatáson felül emelhetni".

63 Akadtak azonban, akiknek nem voltak illúzióik a tisztiszékek népszerűségét, politikai jelentőségét illetően. Tolna megye főispánja, báró Dőry Gábor, 1862. április 9-én azt írta a helytartónak, hogy tiszti székek tartását megyéjében nem hozta be, „a magyar nép mystificalható nem levén..."

64 3. Az elintézések kiadása. A visszaállított kormányszékek iratainak kiállítása az 1848 előtti módon történt. Technikai újítást jelentett az 1848 előtti gyakorlattal. 60 OL D 191. III. kútfő, 1862:1365. alapsz. 1646. ikt. sz. 61 Uo. 2153. ikt. sz. 92 Uo. 8158. ikt. sz. 63 Uo. 6167. ikt. sz. 64 Uo. 8158. ikt. sz.