Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.

Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása 491 A tisztiszékeket illetően Forgách kívánatosnak tartotta, „hogy a tisztviselőknek korlátolt nyilvánosság mellett tartandó tanácskozmánya pótolja a közgyűléseket". Azt óhajtotta, „hogy ezen tanácskozmányoknak jegyzőkönyve a megyei jegyzők által vezettetvén, a gyűléseknek régi formája, amennyire lehet, megtarttassék, és csak az elnök tétessék felelőssé aziránt, hogy semmiféle botrányt vagy rendetlenséget el nem tűrve, azokat azonnal zabolázza, és a nem várt esetben vagy a hallgatóságot tüstént távolítsa el, vagy a tanácskozmányt oszlassa fel".

53 A helytartó körlevelének — érthető módon — igen kedvezőtlen volt a visszhangja, mind a megyei tisztviselők egy részénél, mind a nagyközönség körében. Ez indította Forgáchot arra, hogy január 23-án újabb levélben figyelmeztesse Pálffyt arra, milyen káros és aggodalmat szülő tény a nyilvánosság tökéletes kizárása a megyei tanácskozásokról. Már előző levelében is kijelentette, nem kívánja a kiadott utasítás rögtöni megváltoztatását, csak azt, hogy a helytartó „az első és pedig mielőbbi kedvező alkalmat megragadva, további utasításait" az ő kívánságainak megfelelően adja ki, most pedig újólag felszólította, közölje vele nézeteit, mert ő a nyilvános tanácskozások megtartásának engedélyezését szükségesnek tartja.

54 Pálffy azonban kitartott eredeti álláspontja mellett. Január 29-i a kancellárhoz intézett válaszában azt hangoztatta, hogy az uralkodó által szentesített főispáni utasítást tartotta szeme előtt, amely szerint „a megyei kormányzó a megyében... az összes közigazgatási, törvénykezési és egyenes adózási ügyeket is ellenőrzi..." Szerinte az adott helyzetből „az alkotmányos életbe való átmenet első szakaszában egyfelől a megyei közgyűlés törvényes hatásköre másrészt pedig az országfejedelmi végrehajtó hatalom kifolyása ideiglenesen egyedül a megyei kormányzó személyében összpontosul..." A megyei tisztviselőket tehát egyelőre csak az a hatáskör illetheti meg, amit a megyei kormányzó rájuk ruház. Kijelentette, hogy a tiszti székek úgy, ahogyan azokat a kancellár alakíttatni szándékozik, „vajmi szokatlan és új institutio képében tűnnek fel előttem, melyek vagy nem fogják pótolhatni a közbizodalmi rendes megyei gyűléseket, vagy más nevezet alatt azokká leendenek, minden függelékeivel együtt". Úgy vélte, hogy az alkotmányos életbe való átlépés második szakaszában — ha a közhangulat kellőképpen megváltozott — a megyei bizottmányokat vissza lehet majd állítani. A tiszti ülések jegyzőkönyveit azért kívánta mellőzni, „nehogy e jegyzőkönyvek oly indítványok és határozatok feljegyzésére és továbbterjesztésére szolgáljanak, melyeknek mellőzését a jelen viszonyok igen kívánatossá teszik". Az ülések nyilvánosságának megszorítását pedig azzal indokolta, hogy a hallgatóság jelenléte gátolná a tisztviselőket „lojális nyilatkozataik és erélyes intézkedéseik tekintetében".

55 Pálffy ezután élőszóban is kifejtette nézeteit a kancellár előtt, eredményt azonban ezzel sem ért el, Forgách kitartott eredeti álláspontja mellett. Február 12-i levelében a kancellár újólag kifogásolta a főispáni hatáskör PálfFy-féle értelmezését, és kijelentette, szükségesnek tartja a megyei tanácskozmányok bizonyos nyilvánosságát, mert a megyegyűléseket még sokáig nem lehet visszaállítani. Utasította ezért a helytartót, szólítsa fel nyilatkozattételre a megyei kormányzókat, hajlandók lennének-e felelősséget vállalni a rend fenntartásáért, ha megengednék a megyei tanácskozmányokat? Az ülésekről jegyzőkönyvet kell vezetni. Közjogi vitákra ezeken az üléseken nem kerülhet sor, a tagok ha a napirenddel össze nem függő indítványokat kívánnak tenni, ezt az elnöknek előzetesen kötelesek bejelenteni. Az üléseken hozott 63 Uo. 2146. ikt. sz. 54 Uo. 2147. ikt. sz. 55 Uo. 2146. ikt. sz.