Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.

Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása 483 eső közigazgatási hatóságok ügyvitele között nem volt, hiszen valamennyien az osztrák gyakorlathoz igazodtak. Az 1851. évi provizóriumot követő definitív szervezés 1853 májusában vette kezdetét. Ez járási szinten hozta a legnagyobb változást: ezen a szinten ismét egyesítették a közigazgatást a bíráskodással, még pedig az egész monarchiában egyforma módon (az olasz tartományokat és a határőrvidékeket kivéve). Magyarországon az új „vegyes" járási hivatalok 1854. április 29-én léptek életbe. A vegyes és politikai járási és szolgabírói hivatalok ügyrendtartását a belügy- és igazságügy miniszter 1855. március 17-i rendeleteszabályozta.

45/a Ez a hivatali utasítás már eleve úgy készült, hogy a monarchia mindkét felében hatályba lépjen, ennek alapján a járási hivatalok ügyvitele egyforma volt a Habsburg-birodalom valamennyi koronaországában, a lombard—velencei királyságot és a katonai határőrvidéket kivéve. Az ügyviteli nyelv tekintetében az 1850. évi ügykezelési utasítás a következőket rendelte el: „A megyei főnökök és kerületi főispánok hivatalos nyelvül a német nyelvet kötelesek használni, ennélfogva ezen nyelven vinni mind beadványi jegyzőkönyveiket, mind pedig levelezéseiket egymás között, vagy a vélek egy rendben álló vagy felsőbb cs, kir. hatóságokkal, — természetesen állván azon jogok, melyeket a felekre nézve nyelv tekintetében az 1849-ik október 17-én kiadott magyarországi ideiglenes közigazgatási szerkezet 12. §-a biztosít". (15. §.) Ez a rendelkezés merőben új volt. Az „ideiglenes közigazgatási rendezet" csupán a kerületi főispánok egymás közötti és felsőbb hatóságokkal, nemkülönben valamennyi katonai és a Magyarországon kívüli polgári hatóságokkal folytatott hivatalos levelezésére nézve írta elő a német nyelvűséget, de belső ügyvitelük nyelvét nem érintette.

46 Még kevésbé kívánta meg a német nyelvre való áttérést a megyei hatóságoktól. A felekkel való érintkezés nyelvét ez utóbbi így szabályozta: „... minden politikai hatóságoknál az ügyek a felekkel az illető hivatal-területekben divatozó népnyelven tárgyaltassanak, következésképp mind az írásbeli benyújtványok, mind a szóbeli folyamodások és panaszok ezen hatóságoknál hivatalterületükben szokásos bármiféle nyelven elfogadtassanak, s hasonlóul a végzések is a feleknek az illető nyelven adassanak ki".

47 A Bach-kori közigazgatás belső ügyviteli nyelve az „ügykezelési utasításnak'* megfelelően a német lett, a járási szintet kivéve, amelyre nézve az utasítás megkötést nem tartalmazott, s amelyet a szolgabíró elvileg a járás nemzetisége szerint alakíthatott ki. A járási hivatalok nyelvére nézve az 1855. évi hivatali utasítás sem tartalmazott megszorítást. A továbbiakban a Bach-kori ügyviteli módszereket az 1850. évi „ügykezelési utasítás" alapján ismertetjük.

48 1. Az iktatás. Az utasítás részletesen szabályozza az iktatás módját, amely lényegében megegyezik az 1848 előttivel. 45/a Magyarországot illető Országos Kormánylap. Budán, 1855. 134—-172. 1. 46 Utasítás Magyarország ideiglenes közigazgatási rendezetének életbe léptetésére. 13. — Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott legfelsőbb manifestumok és szózatoknak... Budán, 1849. 189—190.1. 47 Uo. 12. §. 48 Az utasításról korábban adott ismertetésünk (Sashegyi Oszkár: Az. abszolutizmuskori levéltár. Bp. 1965. 126—131.1.) a német nyelvű kéziratos fogalmazvány alapján készült. A későbbiek során előkerült a ma már nagyon ritka magyar nyelvű nyomtatvány egy példánya. Jelen ismertetésünk bőven idéz e magyar nyelvű szövegből, mert az — tartalmától eltekintve — a múlt századi magyar ügyviteli és levéltári terminológia szempontjából is jelentős dokumentum. 31*