Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.
464 Sashegyi Oszkár Mária Terézia a javaslatokat jóváhagyta és elrendelte, készítsenek a helytartótanács számára új hivatali utasítást. Ezt a „supplementum" formájában készített, a régit kiegészítő utasítást az uralkodónő 1769. január 18-án hagyta jóvá. 2 Ez indította el a helytartótanácsnál az új manipulációt, s annak egyik lényeges elemeként az iktatást. 3 Röviddel utána, 1770-ben a magyar kancellária számára készült egy „supplementum ad instructionem", amely itt is új manipulációt írt elő. A kancellárián 1770. augusztus 1-én kezdték meg az iktatást. 4 1772 novemberében a magyar kamara kapott új királyi utasítást. Az új manipuláció, s ezzel az iktatás 1773. január 1-vel vette kezdetét. 5 1775-ben az erdélyi kancellária ügykezelését is a magyar kancelláriai manipuláció mintájára rendezték be. 6 A reformok egyelőre csak a kormányszékekre szorítkoztak. A nádori kancellárián az iktatást csak József-nádor vezette be, 1809-ben. 7 Nem terjedt ki a reform a felsőbíróságokra sem. A kúriai ügykezelést II. József megkísérelte ugyan korszerűvé tenni (norma manipulationis fororum judiciorum, 1785.), rendszerének bukása után azonban visszatértek a régi, primitív kezelési módra, az iktatást abbahagyták, s végig, 1848-ig nem iktattak. 8 A törvényhatóságok terén a helyzet hasonló volt ahhoz, amit a kúrián tapasztaltunk. II. József ugyan — autonómiájukat megszüntetve — egységes ügykezelésre s ezzel iktatásra is, szorította őket, halála után azonban alkotmányos szabadságuk védbástyái mögé visszavonulva, ismét maguk szabták meg belső ügykezelésük módját, s az iktatást legtöbbjük abbahagyta. Úgy tűnt, hogy a központi kormányzat által bevezetett iktatás a „bürokratikus" ügyintézéssel, a végrehajtó hatalom felülről irányított gyakorlásával függ össze, míg az ülésjegyzőkönyvek hagyományos, „alkotmányos" formája a közhatalomnak autonóm testületek általi gyakorlását jelzi. Az abszolutista-bürokratikus és rendi—alkotkifogásokat (ezek főbb pontjaira fentebb röviden utaltunk), valamint saját, az uralkodónak élőszóban már előadott tapasztalatait és a hibák kiküszöbölésére nézve neki kifejtett elképzeléseit. — Itt még megemlítjük, hogy a négy tanácsos közül kettő, Balogh László és Győry Ferenc, később Mária Teréziától grófi rangot kapott, és így a főnemesi tanácsosok sorába lépett elő. 2 OL A 35. (Magyar kancelláriai levéltár, Magyar királyi kancellária regisztratúrája. Conceptus expeditionum) 1769. Jan. No. 103. 3 Albert irodájában végrehajtási utasítást készítettek a helytartótanács hivatali utasításának supplementum-ához. Az irodát vezető Kempelen János kancelláriai tanácsos (Farkas testvérbátyja) ezt a végrehajtási utasítást jóváhagyás végett 1769. március 8-án megküldte a kancelláriának. Az iktatókönyv vezetésével megbízott helytartótanácsi tisztviselőnek Kempelen utasításai szerint kellett működnie. (OL A 35. 1769. Mart. No. 132.) — Az iktatás módjára lásd Ember Győző: A m. kir. helytartótanács ügyintézésének története. Bp. 1940. 46—59. 1. 4 OL A 35. 1770. Jul. No. 192—197. 5 Nagy István: A magyar kamara 1686—1848. Bp. 1971. 182, 191—192.1. 6 Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormányhatósági levéltárak. Bp. 1973. 43 1. 7 Bottló Béla—Veres Miklós: Regnicolaris levéltár. Repertórium. Bp. 1968. 56, 113^-114. 1. 8 Varga Endre: A királyi curia 1780—1850. c, monográfiájának (Bp. 1974) második része foglalkozik részletesen a curia ügyvitelével.,A szakirodalom — és a kérdést legalaposabban tárgyaló Varga Endre is — a novus ordo kifejezést használja a II. József által a magyarországi jogszolgáltatás átalakítása tárgyában kiadott különböző rendeletei összefoglalására. A bírósági ügyvitelt szabályozó rendelet az általunk említett „norma manipulationis fororum judiciorum", levéltári jelzete: OL A 39. (Magyar kancelláriai levéltár, Magyar királyi kancellária regisztratúrája, Acta generalia) 1785:16 062.
