Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Rácz Béla: Az Iparügyi Minisztérium újjászervezése, 1944. december–1945. november / 429–459. o.

456 Rácz Béla 1945. október végére, november elejére tehát a minisztérium vezetése, mint láttuk, még mindig nem számolta fel az ügy köri anomáliákat. Bán várakozási álláspontja nyilván a nemzetgyűlési választással és azt követő kormányátalakítással függhetett össze. A választás után megalakult Tildy-kormánynak is, mint ismeretes, Bán lett az iparügyi minisztere. Bán 1946. február elsején átgondoltabb szervezeti és ügyrendi szabályzatot adott ki. * * * 1945. október végére lényegében befejeződött a minisztérium és a minisztérium felügyelete és irányítása alatt álló szervek alkalmazottainak az igazoltatása. Addig 768 közalkalmazottat vontak igazolási eljárás alá, melyből 16 főt nem igazoltak; részletezve: 9 főt állásvesztésre ítéltek, 7 főt nyugdíjaztak, 3 iot 5 évre, 4 főt pedig 3 évre kizártak az előléptetésből, 2 főt vezetőállásra alkalmatlannak ítéltek, 5 főt megfeddtek, 1 főt pedig áthelyezésre ítéltek.

71 ' Az igazolási eljárás, mint a közölt adatok is bizonyítják, az Iparügyi Minisztériumban sem érte el a célját. A Horthy-rendszer kiszolgálói lényegében megmaradtak a minisztérium állományában. Befolyásuk ennek ellenére csökkent. Májustól novemberig néhány osztály éléről kiszorultak, az új osztályok élére is az SZDP Központ delegáltjai kerültek. 1945. október végére az osztályvezetők közül már 15-en voltak az SZDP tagjai, 2 osztályvezető MKP egy osztályvezető pedig FKgP tag volt; a többi osztályvezető akkor még pártonkívüli volt. A SZDP tagok száma nemcsak a vezetésben, hanem a minisztérium személyi állományában is növekedett. A SZDP iparügyi minisztériumi csoportja tagságának növekedését két tényező segítette elő: az újonnan felvettek zöme SZDP tag volt, és a régi alkalmazottak egy része is belépett a SZDP-be, melytől állásának védelmét remélte. A belépettek többsége belsőleg nem szimpatizált a SZDP-vel, meggyőződésük szerint a FKgP-hez csatlakoztak volna. E kettősséget nagyon jól feltárta az 1945-ös nagy budapesti és a nemzetgyűlési választás, amikor is a régi tisztviselőknek több mint 60%-a a FKgP-ra szavazott.

72 Ez a kettősség később sem változott meg, ellenkezőleg csak hatványozódott, erről tanúskodott az 1946-os elektor választás. Az SZDP főtitkára, Szakasits Árpád 1946 decemberében megállapította: „Az Iparügyi Minisztériumban az elektor választáson lemaradtunk, holott az egész Iparügyi Minisztérium szocdemekből áll, akik titokban kisgazdák."

73 A minisztérium vezetése 1945 közepétől a minisztériumon belül tudatosan a SZDP többség létrehozására törekedett. Ellenszenvvel viseltetett más párttagokkal szemben, különösen rossz szemmel nézte a FKgP pártcsoport működését. A minisztérium FKgP pártcsoport vezetője 1945. október 20-án Nagy Ferenchez írt jelentésében megállapította: „a Kisgazdapárthoz tartozó tisztviselők Sári Ignác államtitkártól kezdve végig mellőzve vannak". A szervező szerint a FKgP éles megfigyelés alatt álltak. Többek között ezeket írta: „Pártunk maroknyi iparügyi csoportja a legnehezebb viszonyok között éli kisebbségi életét. Ezer akadályba ütközik a szervezés. Minden megmozdulásunkat figyelemmel kísérne

V, s azokat azonnal ielentik az elnöki osztálynak." 71 UMKL. Bán ir. sz. n. 72 Uo. M 265. 73 Pl. Arch. 253/1—64. '