Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Rácz Béla: Az Iparügyi Minisztérium újjászervezése, 1944. december–1945. november / 429–459. o.
450 Rácz Béla > A minisztérium vezetésének nemcsak belül kellett az ügykörök szakszerű elhatárolását megoldani, hanem házon kívül, más minisztériumnak viszonylatában is. Az Iparügyi Minisztériumnak az ügykörök hovatartozása tekintetében legkomolyabb nézeteltérése a Népjóléti Minisztériummal volt, mivel ez magának követelte az iparegészségügyet, az üzemorvosi szolgálatot és a gyárgondozói ügykört. Az Iparügyi Minisztérium az 1884. évi XVII. tc.-re hivatkozva viszont saját ügykörébe tartozónak minősítette azokat, ezért az egységes minisztérium felállításától kezdve következetesen munkálkodott az érintett ügykörökbe tartozó feladatok megoldásán. A minisztérium vezetése abból indult ki, hogy a munkásvédelem irányítása az Iparügyi Minisztérium elsőrendű jogai és kötelességei közé tartozik, amelyet semmiféle más hatóságnak átadni nem lehet és nem szabad. Ez álláspont mögött elsősorban a szociáldemokrata párt pártpolitikai célkitűzése húzódott meg. Ugyanis az üzemi gondozónők, az üzemi orvosok közvetlen személyi kapcsolatban álltak a munkássággal, ezért igen jelentős pártszervezési feladatokat láthattak el. Továbbá az iparegészségügy kiépítésével a párt népszerűségét növelhette, egyben lehetőséget nyert a munkásság politikai befolyásolására. A Népjóléti Minisztérium, mely az MKP vezetése alatt állt, ugyancsak ebből a szempontból igyekezett magához vonni az említett ügyköröket. Az Iparügyi Minisztérium e követelésnek ellenállt, a már idézett 1884. évi XVII. tc.-re és az 1893. évi XXVIII. te. 18. §-ra hivatkozva. A korábbi évtizedek jogszabályai, rendelkezései az ipar ügynek jogi védelmet adtak. A Népjóléti Minisztérium, midőn látta, hogy érvényes jogszabályok alapján nem tudja magához vonni a vitatott ügyköröket, bizalmasán felszólította dr, Pályi Mártont, hogy lépjen át a Népjóléti Minisztériumba, ahol egyből miniszteri tanácsosnak nevezik ki és nagy osztály élére állítják. Erre a lépésre a Népjóléti Minisztérium azért szánta el magát, mert tudta, hogy szakember híján az Iparügyi Minisztérium új intézménye működésképtelenné válik. Dr. Pályi azonban a szociáldemokrata párt iránti hűségére hivatkozva visszautasította az ajánlatot. 66 A feljegyzések szerint a vitás ügykörök az Iparügyi Minisztériumnál maradtak, de a feladat gyakorlati végrehajtása során az ellentét a két minisztérium között újra felszínre került: benne a két munkáspártérdeke ütközött össze. Az 1947. február 22-i szociáldemokrata feljegyzésben többek között a következő olvasható: „Nem kérdéses ugyanis, hogy a szociáldemokrata vezetés alatt álló Népjóléti Minisztérium egyaránt magának kívánja biztosítani a gyárakban közegészségügyi és szociális területen való intézkedési jogot, s így közvetlen kontaktusát a munkástömegekkel,... a pártnak mindent el kell követnie, hogy az üzemi orvosok intézményének keretét ne csak kommunista, hanem főleg szociáldemokrata orvosokkal töltsék ki." 67 Az Iparügyi Minisztérium 1945 júliusában a magasépítkezés körébe tartozó helyreállítási, valamint áz egyéb köz- és magánépítkezési munkák irányítási és vezetési ügykörét a 3950/1945. ME. sz. kormányrendelet alapján 68 átadta az Országos Építésügyi Kormánybiztosnak. A minisztérium az ügykör átengedésével egyidejűleg az ügykört ellátó szakszemélyzetét szolgálattételre az Országos Építésügyi kormánybiztoshoz (Budapest, Madách Imre tér 3—4. sz.) rendelte ki. Az érintett ügykörrel kapcsolatban levő építkezéseknek az építési hiteleit és ügyiratait szintén áttette a kormáhybiztossághoz. 66 UMKL. Ip. M. sz. n. 67 Uo. 88 MK. 1945. júl. 1. 65. sz.
