Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Rácz Béla: Az Iparügyi Minisztérium újjászervezése, 1944. december–1945. november / 429–459. o.
Az Iparügyi Minisztérium újjászervezése (1944. december—1945. november) 441 V. csoport: Főnök: dr. Gortvay György (S2DP) 1. Jóvátételi osztály: vezetője ... 2. Propaganda és művészeti propaganda osztály: vezetője: ... 36 A minisztérium szervezetéhez tartozott a miniszteri számvevőség, melynek szervezeti felépítése megegyezett a felszabadulás előtti minisztériumi számvevőség felépítésével. A számvevőség élén az igazgató állt. Maga a szervezet 10 osztályra tagolódott. A minisztériumban segédhivatalt is szerveztek, melynek élén a segédhivatali főigazgató állt, aki az elnöki osztály vezetőjének volt alárendelve. A segédhivatali főigazgató szakmailag irányította az osztályok mellé szervezett segédhivatalokat. Az V. csoport április közepén csak papíron létezett. A csoport élére állított személy, dr. Gortvai György felszabadulás előtt szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozott, ezért nem volt meglepő a kinevezése a III/2. osztály vezetőjévé, de az V. csoport főnökévé (ahová nyilván a főnöki fizetés biztosítása végett került) igen. Az újjászervezett Iparügyi Minisztérium osztályainak száma eggyel kevesebb lett, mint az 1944-es minisztériumé. Mint látható, a hadi részlegek (a XVII a-c és e szakosztályok) nem kerültek felállításra. Induláskor az újjászervezett minisztérium vezetőinek és ügyintézőinek száma 128 volt, ebből több mint 100 személy a horthysta minisztérium személyzetéből került ki. A minisztérium felső vezetése a miniszter pártjának, az SZD P-nek a kezében volt. A kormány sem áprilisban, sem májusban nem nevezett ki a koalíciós pártok képviselői közül államtitkárokat a minisztériumba. Az osztályvezetők többsége, ugyanúgy, mint az ügyintézőké, is a horthysta minisztérium volt vezetőiből és ügyintézőiből került ki. Az MKP, mint láttuk, a 11/1. (iparpolitikai) osztály vezetője, Marton János révén volt jelen. Az MKP április végén — az április 28-i pártközi értekezleten — a magyar ipar eddigi felügyeleti rendszerének megváltoztatását kezdeményezte. A horizontális rendszer helyett részleges vertikális rendszer bevezetését javasolta. A bányák, a nagy vasgyárak és az egykézbe fogott autógyártóipar irányítását a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium, a cement és téglagyárakét az Újjáépítési Kormánybiztosság, a mezőgazdasági eszközöket és gépeket gyártó vállalatokét a Földművelésügyi Minisztérium számára követelte. A párt képviselői a javasolt átszervezést az ország újjáépítésének meggyorsítása és a bürokráciamentes termelés biztosítása jegyében indítványozták. Gerő Ernő a javaslat indoklásában megállapította: a központi kérdés a közlekedés, a ezért a közlekedéssel kapcsolatos vállalatokat „egy kézbe kell fogni, hogy ne legyenek hatásköri súrlódások. Azokat a gyárakat, amelyek a vasútnak dolgoznak, úgy kell átállítani, hogy csakis a vasút számára termeljenek". 37 Révai József a javasolt átszervezés jegyében „szakmai diktatúrák", azaz ipari csúcsszervek felállítását követelte. Az értekezleten jelenlevő Takács Ferenc iparügyi miniszter ellenezte a javaslat elfogadását, mert — mint mondotta — a javasolt átszervezés nem az ipar talpraállításához vezetne, hanem a dezorganizálásához. Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt nevében szintén helytelenítette a javaslatot. Bán Antal a kérdés elnapolását indítványozta. Az értekezlet elvetette az indítványt, amely az ipar államosításáig nem is került napirendre. Takács a pártközi értekezlet után, 1945. április 30-án kiadott írásos Tájékoztatójában sokoldalúan elemezte az MKP javaslatát. Elöljáróban megállapította: 36 KÜM. L. 37 PL Arch. 2/19—16.
