Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Páhi Ferenc: Az abszolutizmus közigazgatásának első évei Szentesen, 1849–1853 / 407–416. o.
Az abszolutizmus közigazgatásának első évei Szentesen (1849—1853) 413 ugyanis a hivatalnokoknak templomba kellett menniük. 28 — 30 De még így is sok gond és panasz volt a hivatali munkafegyelemmel: a megyefőnök még 1852-ben is azon panaszkodik, hogy a tisztviselők „hivatalos teendőiket háttérbe szorítják, magán dolgaik után járva hírvétlen [bejelentés nélkül — P.F.] a hivatalt nemcsak odahagyják, sőt sokszor hetenként [hétszámra — P.F.J sem működnek azon körben, melynek betöltésére esküjüknél fogva ... hivatva vannak ...; részint közigazgatás útján, részint más úton nyert kiküldetések és egyéb teendők száma napról-napra mindinkább szaporodik". Ennek korlátozására a főszolgabírónak meg kellett vizsgálnia a kiküldetések teljesítését és ellenőriznie az azokra fordított időt. 31 De külön szabályozták a közigazgatási eljárás egyes részletkérdéseit is: az utalványozás ügyrendjét, 32 a különböző hatósági igazolások, bizonyítványok hitelesítését, kiadását (különös tekintettel az illetékbélyeges papír kötelező használatára és a bizonyítvány kiállításáért felefős személy megállapíthatására). 33 Jellemző, hogy az abszolutista adminisztráció miiyen nagy súlyt fektetett a feudális rendszerrel szemben álló, attól eltérő vonásainak érzékeltetésére és tudatosítására a tömegek között. Már 1851-ben utasították a várost" „hogy a kaloda nevezett alatt ismeretes, s a jelenkor szellemével és az emberiesség elveivel merően ellenkező kínzóeszköz, ha netán hatóságuk alatt még fennállna, azt azonnal megszüntesse és eddigi botrányul szolgáló nyilvános helyéről végképp eltávolítsa". 34 Ugyanígy helytelenítették a tanács jelentésében a közmunkával kapcsolatban a „robot" kifejezés használatát. A főszolgabíró rendelete szerint „felsőbb helyen felette rosszaltatván az, hogy a közmunkák mind a nép, mind maguk a hivatalnok és elöljárók által is robotnak neveztetnek, ezen helytelen kifejezésnek használatától — mind a közmunkák céljaira, mind az azok és az előbbi robot közt létező azon körülményre, hogy a kötelezettség mindenkire személy különbség nélkül ki van terjesztve, figyelmeztetvén — az elöljáróság eftiltatik, s adandó alkalmakkor az említett robot kifejezést használó egyes lakosoknak is e részbeni felvilágosíttatásuk kötelességükké tétetik". 35 Az új rendszer problémáinak és a megoldásukra tett kísérleteknek legjellegzetesebb példáját az Alföldnek éppen ezen a vidékén már évtizedek óta gyenge lábon álló közbiztonság megszilárdítására tett intézkedések hosszú sora mutatja. Az első lépéseket már a városi tanács tette meg, mikor 1849 december 10-én elfogadta a városi főkapitánynak éjjeli Őrség megszervezését célzó alábbi tervezetét: „Felállítandók az éjjeli őrök Szentes városában aképpen, hogy minden harminc háznak egy őrje legyen, még pedig ezen 30 ház úgy értődik, hogy két sorban legyen egymással által ellenben, nem pedig házsorjában. Az éjjeli őrködésre felfogadandók betsületes magaviseletű, s ép, erős test alkotású emberek legyenek, s az ő számukra készülendő esküt a városházán letegyék, hogy szükség esetében tanúskodhassanak. Az őrködési idő kezdete takarodó húzáskor, s tart folytonosan hajnali harangszóig, s ezen idő alatt ki-ki a maga kerületecskéjében szüntelenül jönni-menni, s azt, hogy őrködik sípja által a felvigyázóknak minden fertályórában egyszeri fúvással hírül adja, s ha valamelyik őr tolvajlást, rablást, vagy más bárminemű közbátorságot veszélyeztető tettet látna, vagy észrevenne elkövettetni, vagy ott csak célbavétetni, azonnal sípja által fogja tudtul adni a közelében lévő őrnek a veszélyt. S midőn az a síp szavából veszélyt hallá, rögtön siessen segítségre (miután már is tudtára adta a legközelebbinek). Kötelessége az éjjeli őrnek mindenkit, aki lámpás nélkül megyén éjjel, megszólítani, s járása céljából kitudakozni, s ha ösmerős és becsületességéről ő előtte ismeretes ember, út«30 Uo. 2650/1852. 31 Uo. 1676/1852. 88 Uo. 562/1853. * 3 Uo. 504, 1825/1851. 34 Uo. 3092/1850. 36 Uo. 1308/1851.
