Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Németh Kálmánné: Szabolcs vármegye levéltára, 1850–1949 / 375–389. o.

Szabolcs vármegye levéltára (1850—1949) 387 mély foglalta el. Kinevezése egy új törvény — 1929. évi XI. te. — alapján történt E törvény a főlevéltáros állás feltételét doktori vagy középiskolai tanári oklevélben és 1 év — az Országos Levéltárban eltöltött — gyakorlatban határozta meg. A pályá­zatok egyértelmű elbírálását kivette a megyeszervezet jogköréből: a pályázatokat a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsához kellett küldeni, majd a Tanács jelölése alap­ján a főispán eszközölte a kinevezést. így lett dr. Vácz Elemér Szabolcs megye fő­levéltárnoka 1938. május 31-én, aki itteni szolgálata előtt 4 évig az Országos Levél­tárban dolgozott. 46 (E kinevezést megelőzte a Vallás-és Közoktatásügyi Miniszternek 1937. december 24-én kelt leirata, mely nyomatékosan kívánta felhívni a megye figyelmét az 1929. évi XI. tc-nek a főlevéltárnoki állásra vonatkozó pontjaira. Fel­tételezhető , hogy e leirat is közrejátszott a törvény teljes betartásában. 47 ) Vácz Elemér munkássága feltétlenül javított a Szabolcs megyei levéltár helyze­tén. 1939-től kezdve találunk rendszeresen kezelt levéltári iratokat; a megkereséseket az ő idejében kezdték gyűjteni és rendben lerakni. Az 1938—42 közötti selejtezés is minden valószínűség szerint elfogadott terv alapján, szakszerű hozzáértéssel történt. 48 A főlevéltárnokok személye körüli problémák tehát még súlyosabbá tették az amúgy is elhanyagolt levéltár helyzetét. A polgári korszak történetírása nagyon fontos állomása a magyar történetírás­nak. E korszak — a historizmus kora — kezdi felismerni a források történeti értékét. Ezt bizonyítják az e korban meginduló tömeges forráskiadások is. Ez a felismerés szükségessé tette a levéltárnak — mint forrásmegőrző intézménynek — gondos és szakszerű kezelését. A példát erre az e korban létrehozott Országos Levéltár szolgál­tatta olyan kiváló vezetőkkel az élén, mint Pauler Gyula, Csánki Dezső, Herzog József. Szabolcs vármegye nagy történelmi múltú levéltára az újabbkori forrásértékű iratokban szenvedte a legnagyobb kárt. Az abszolutizmus-kori megyei iratok pusz­tulása a történeti szemlélet hiánya miatti gondatlanság következménye volt. A köz­ségi és főszolgabírói iratok megmentésére és levéltárban való elhelyezésére a polgári kor levéltárosai nem is gondoltak. Ma már tudjuk, hogy helytörténeti szempontból pótolhatatlan iratok vesztek el ennek következtében. A szabolcsi levéltárban tapasztalható hiányosság, gondatlanság nagyrészt annak következménye, hogy ebben a korban nem volt a levéltárral kapcsolatos összes fel­adatokat meghatározó központi rendelkezés, törvény. Az első — részletekre kiter­jedő, valóban a levéltárüggyel foglalkozó — törvény 1929-ben keletkezett (XI. te), ennek végrehajtására azonban, éppen az iratmegőrzéssel kapcsolatos rendelkezései­ben, nem került sor. Ezt a hiányt hivatott pótolni az 1950. évi törvényerejű rendelet, mely az egységes fondszemlélet kialakításával az iratmegőrzés módjának valóban kielégítő formát adott. Németh Kálmánné r 16 Alispáni iratok. 1100/1938. Kinevezés: 684/1938. főisp. 47 Alispáni iratok. 2198/1938. 14 854/1937. III. V. K. M. 48 A felszabadulás után a levéltár élére Hadházy Lajos került, mint megbízott főlevéltárnok. Munkásságáról s a levéltár 1945—1949 közötti történetéről semaz alispáni mutatók,sem a levéltári iratok nem tudósítanak. A már említett cikkéből tudjuk meg, hogy 1946-ban ő hozta vissza az 1944-ben elmenekített levéltári anyagot, s hogy mb. főlevéltárnoki tisztségét tanári hivatásának gyakorlása mellett látta el. 25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom