Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Németh Kálmánné: Szabolcs vármegye levéltára, 1850–1949 / 375–389. o.

SZABOLCS VARMEGYE LEVÉLTÁRA (1850—1949) 1850-től a magyarországi levéltárak történetében új korszak kezdődött. Ennek egyrészt az az oka, hogy az irattermelés a feudáliskori irattermeléshez képest megnőtt. Másik ok: a levéltári anyag megőrzését személyes érdek többé nem diktálta. Harmadik—, s egyben legfontosabb — ok: e korszakban mindvégig tisztázatlan maradt a levéltár és irattár szervezeti összefüggése. Ennek következménye az lett, hogy a levéltár a megyei igazgatási szervezet segédhivatalává vált, tehát a levéltár sorsa nem választható el az igazgatási szervezet e korszakbeli változásaitól. A szabadságharc bukása és a Bécs győzelmével járó abszolutisztikus politikai \ rendszer bevezetése következtében az 1848 előtti időre jellemző vármegyei önkormányzat megszűnt. Helyét a „közvetlenül Bécsből irányított, osztrák szervezetű abszolutisztikus közigazgatás" foglalta el.

1 E közigazgatási rendszer új szervei a megyékben a cs. kir. megyefőnökség, valamint a cs. kir. járási főszolgabíróságok voltak. Iratkezelésében az új rendszer merőben más elveket alkalmazott, mint a feudális kor. Elsősorban határozottan elkülönítette egymástól a peres és közigazgatási iratokat. Az iratkezelést iktatószámok rendjében, hivatalonként elkülönítve végezte. A megyefőnöki iratokat pedig — melyek a megye iratainak legfontosabb részét képezték — tárgyanként; 12 kútfőbe sorolva kezelték. Ez az időszak — az ország levéltári anyagát tekintve — nagy veszteséget jelentett. Mint Degré Alajos cikkének idevonatkozó részéből megtudhatjuk, a magyar történeti emlékekkel nem sokat törődő császári — vagy osztrák érzelmű magyar — tisztviselők óriási károkat okoztak az értékes anyagban. Főleg a Rákóczi-kori és a szabadságharc idejéből származó iratok szenvedtek nagy kárt az esztelen selejtezések során.

2 Szabolcs megye a szerencsés kivételek közé tartozik; levéltárunk Rákóczikori iratanyaga teljes épségben, eredeti bőségben, a szabadságharc iratai pedig feltehetően egészében megmaradtak. 1860-ban a Bach-féle centralizáció igazgatási szervezete megszűnt, és helyreállott az 186l-es rövid alkotmányos korszak keretében az 1848—49-es képviseleti rendszer. Eszerint a közigazgatás lényegében a képviseleti szervezet határozatainak végrehajtója volt. Az 1862—66 között kialakult igazgatás lényegében az 1848 előtti megyeszervezethez való visszatérést jelentette, iratkezelésben azonban megtartotta a Bach-rendszer által bevezetett osztrák iratkezelési rendszert. 1 Degré Alajos: A magyarországi vármegyei levéltárak története. Levéltári Szemle (a továbbiakban: L. Sz.) 1964. 4. sz. 108. 1. 2 Uo,