Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Kopasz Gábor: A pécsváradi közalapítványi jószágkormányzóság és levéltára / 297–318. o.

A pécsváradi közalapítványi jószágkormányzóság és levéltára 303 A pécsi es. kir. kerületi pénzügyigazgatóságtól a zselicszentjakabi uradalmat az 1860. évtől a nagykanizsai cs. kir. kerületi pénzügyigazgatósághoz csatolták át. Amikor 1860-ra állandósult a kerületi pénzügyigazgatóságok hatásköri beosztása, akkor a dunántúli közalapítványi javak közül a Baranya és Tolna megyei alapítványok a pécsi, a somogyi és zalai alapítványok a nagykanizsai, a Sopron és Vas megyei alapítványok a soproni, a Győr és Veszprém megyei alapítványok a győri, a Fejér megyei alapítványok a budai cs. kir. kerületi pénzügyigazgatóság alá tartoztak. 6. A kiegyezés idejére azonban megszűntek a cs. kir. kerületi pénzügyigazgatóságok és az alapítványi uradalmak tiszttartóságainak és számtartóságainak az irányítása ismét a visszaállított gazdászati kerületi főtisztek hatáskörébe került. A közalapítványi gazdászati kerületek régi szervezetüket 1866-ban nyerték vissza, amikor ismét a főtisztségek lettek az uradalmi tiszttartóságok felettes szervei. Az ország összes alapítványi jószágait tekintve, a pécsváradi gazdászati kerületen kívül még öt,, összesen tehát hat főtiszti kerület működött az országban. Közalapítványi gazdászati kerületi központok voltak: Cegléd, Csákóvá, Mislye, Pécsvárad, Somlyóvásárhely, Vágsellye. A hat gazdászati kerülethez mintegy 50 uradalom tartozott, amelyeknek birtokrészei általában több községben voltak elszórva. A kiegyezés, illetve az önálló magyar minisztérium megalakulása után a közalapítványok legfőbb felügyelete a vallás- és közoktatásügyi minisztérium feladata lett. A főtisztségek visszaállításával egyidőben, tehát 1866-tól véglegesen a pécsváradi jószágkormányzóság hatásköre alá került a lakácsai uradalom a zselicszentjakabi és vaskaszentmártoni megürült apátságok, valamint a szentbenedeki prépostság birtokaival. A lakócsai uradalom tiszttartósága alá tartozó községek voltak: Lakócsa, Szentbenedek (Kaposszentbenedek), Vaskaszentmárton (Felsőszentmárton), Zselicszentjakab (Kaposszentjakab). Ugyanekkor csatolták a pécsváradi főtiszti kerülethez a Fejér megyei alapítványi birtokokat is: a Bárándpusztai vallásalapitványi uradalmat és a szentágotai tanulmányi alapítványi uradalmat, mindkét uradalom élén önálló tiszttartósággal. Mindegyik uradalom egy-egy nagy birtoktestet alkotott, hozzájuk más helységek, vagy egyes községekben elszórt birtokrészek nem tartoztak. A kiegyezés után tehát a pécsváradi jószágkormányzóság hatásköre már kiterjedt a Dunántúl felére: a Baranya, Fejér, Somogy és Tolna megyék közalapítványi birtokainak gazdasági irányítására. Ugyanekkor a Balatontól északra eső terület, a Dunántúl másik fele: a Zala, Vas ,Sopron, Győr, Veszprém és Esztergom megyék alapítványi birtokainak gazdasági kormányzása a somlyóvásárhelyi gazdászati kerülethez tartozott. Mintegy negyed századon keresztül a dunántúli közalapítványi birtokok tehát két gazdászati kerület, a pécsváradi és somlyóvásárhelyi főtisztségek között voltak megosztva. Ebben az időben, vagyis a XDC. század második felében a pécsváradi jószágkormányzóság hatáskörébe három egyetemi alapítványi (a bozsoki, a pécsváradi és a dunaföldvári), három vallásalapítványi (a mágocsi, a vajszlói és a bárándi), két tanulmányi alapítványi (a szekszárdi és a szentágotai) uradalmi, valamint három apátsági, illetve prépostsági (lakócsai-zselicszentjakabi, vaskaszentmártoni, kaposszentbenedeki) jószág tartozott. A pécsváradi jószágkormányzóság egész birtokállománya ekkor 56 helységre terjedt. Ugyanekkor a somlyóvásárhelyi gazdászati kerületi főtisztség felügyelete kiterjedt egy tanulmányi alapítványi (a vörösberényi) és hat vallásalapítványi (a bánfalui, a csajági, a nyavaládi, a pátkai, a rokolányí és a somlyóvásárhelyi) uradalomra. A somlyóvásárhelyi főtisztség gazdászati kerületébe összesen 39 helység tartozott. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1890. január 1-ével kezdődően a kerületi főtisztségek számát hatról négyre csökkentette: a mislyei főtiszti kerületet a ceglédivel, a somlyóvásárhelyi főtiszti kerületet pedig a pécsváradival egyesítette. Az egyesített főtiszti kerületek ettől kezdve kettőd címet használtak:

1 Cegléd-mislyei főtiszti kerület, illetve Pécsvárad-somlyóvásárhelyi főtisztség. A Pécsvárad-somlyóvásárhelyi gazdászati kerületi főtisztség székhelye továbbra is Pécsvárad maradt és most már innen történt a gazdasági irányítása a volt somlyóvásárhelyi uradalmaknak is. Ezzel, az intézkedéssel a Pécsvárad-somlyóvásárhelyi főtisztség (jószágkormányzóság) hatásköre kiterjedt az egész Dunántúlra, a Dunántúlon fekvő összes alapítványi birtokokra. Az egyesítés után a Pécsvárad-somlyóvásárhelyi gazdászati kerülethez összesen 95 helység tartozott.