Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Komjáthy Miklós: Két ismeretlen „közös” minisztertanácsi jegyzőkönyv : az osztrák-magyar államközösség történetéhez / 273–295. o.
Két ismeretlen „közös" minisztertanácsi jegyzőkönyv 283 fehér—zöld, néha piros—fehér, vagy színtelen zsinórral illesztették össze. Kétségtelen tehát, hogy e protokollumok nem magyar minisztertanács tárgyalási anyagát örökítették meg, de iktatási módjuk, az a körülmény, hogy a magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek között regisztrálták azokat, egyértelműen bizonyítja, hogy bennük osztrák minisztertanácsi jegyzőkönyveket sem láthatunk. Mint ahogyan a magyar államférfiak, Ül. miniszterek részvétele sem tette közös minisztertanácsokká azokat az 1867-es miniszteri konferenciákat, amelyeket a kiegyezés magyar, ül. osztrák tör-, vényerőre emelése után a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek sorozatában helyeztek el és azokkal együtt őriztek a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban. Az akkori politikai, jogi helyzet tisztázatlansága sok egyéb másban is tükröződött. Oly tényekben, amelyek e bizonytalanság jellegét is megvilágítják. 1867. március 7-én szóba került az osztrák pénzügyminisztérium, mint leendő birodalmi pénzügyminisztérium jogállása. Becke akkor csupán vezetője volt a pénzügyminisztériumnak. Esedékes volt miniszterré kinevezése. Ki is nevezték, de nem pénzügyminiszternek, hanem tárcanélküli miniszternek 20 , nyilván, mert akkor még, legalábbis osztrák részről úgy képzelték, hogy az osztrák kormány pénzügyminisztere egyszersmind birodalmi pénzügyminiszter is lesz. 1867. június 23-án Ferenc József Beust osztrák miniszterelnököt birodalmi kancellárrá nevezte ki. Ahogy Beust emlékirataiban írja, a címben az akkori kialakulatlan politikai helyzet, ül. sajátos személyi állása jutott kifejezésre. Úgy érezte, hogy a birodalmi kancellári cím a birodalom két felét, mintegy a vizek felett lebegve fogja össze. 21 Maga a kinevezési okirat is hangsúlyozta ezt az átmeneti állapotot 22 A kettős Monarchia szerkezete, konstitúciója akkor még részben valóban csak szándékokban, elképzelésekben, tervekben jutott kifejezésre. 20 Beust írja 1867. március 7-i felterjesztésében (Haus-, Hof- und Staatsarchiv.-Kabinettsarchiv. K. Z. — 1867. 1021. sz.), hogy Becke báró, a pénzügyminisztérium vezetője felvetette a kérdést: „ob die Stellung des Finanzministeriums als künftigen Reichs- und Verwaltungsministeriums für die diesseitige Reichshälfte nicht schon jetzt klar zu stellen wäre." Beust nem tartotta időszerűnek a dolgot „vor der Regulierung der bezüglichen Ressortverhältnisse durch den ungarischen Landtag und den Reichsrat". A kérdés nyitvahagyása mellett azonban javasolta Becke miniszterré kinevezését. Az e tárgyban még az nap kelt királyi resolutio így szólt: „Ich nenne Sie unter Belassung in den Ihnen übertragenen Funktionen als Leiter des Finanzministeriums zu meinem Minister." 21 Beust, Friedrich Ferdinand Graf von: Aus drei Vier telJahrhunderten. Stuttgart, 1887. II. köt. 143.1.: „...ich übérliess mich der etwas trügerischen Hoffnung, dass mit dem Schein auch das Wesen, wenigstens bis zu einem Grad, vorhanden sein und der Reichskanzler zwischen den beiden Reichshälften wie über den Wassern schweben werde." Bár Andrássy ez alkalomból kifejezte neki szerencsekívánatait, a magyaroknak a birodalmi kancellári cím egyáltalán nem tetszett. Benne a századok óta perhorreszkált birodalmi gondolat kifejezését látták. Egyébként, a birodalmi kancellári állás msgszervezését Beust javasolta 1867. június 11-én kelt, terjedelmes felterjesztésében. Jól látta, hogy felemás dolog, ha mint osztrák miniszterelnök elnököl azokon a minisztertanácsokon, amelyeken a magyarok is résztvesznek. Ilyen, ahogy ő kifejezte magát, „vegyes" minisztertanácsokon sem a magyar, sem a leendő osztrák miniszterelnök nem elnökölhet, legfeljebb, ha a birodalmi kancellárt e funkciójában valami gátolja. Mindenesetre ekkor merült fel először a leendő közös (birodalmi) minisztériumi elnöki tiszte elválasztásának szüksége a konstituálódó osztrák kormány elnöki állásától. Ha Beust felterjesztésének frazeológiáját alkalmazzuk a magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek közt regisztrált két, nem magyar minisztertanácsi protokollumra, akkor azokat „vegyes" minisztertanácsról készült jegyzőkönyveknek kell mondanunk. 22 Beustnak az előző jegyzetben ismertetett felterjesztéséről Komjáthy Miklós: Az Osztrák-Magyar Monarchia közös minisztertanácsa. Kny. a Levéltári Szemléből. Budapest, 1966. 47—49. 1. —Beustnek birodalmi kancellárrá kinevezése a „Minister des Kaiserlichen Hauses und des Aeussern" állásában való meghagyása mellett történt. Egyszersmind megbízta a császár, hogy addig az időpontig, „wo die staatsrechtlichen Beziehungen zwischen den Ländern Meiner ungarischen Krone und Meiner übrigen Königreichen und Länder endgiltig geregelt sein werden, das seither Ihnen übertragene Präsidium des Ministerrates fortzuführen." Uo. 115. jegyzet.
