Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Komjáthy Miklós: Két ismeretlen „közös” minisztertanácsi jegyzőkönyv : az osztrák-magyar államközösség történetéhez / 273–295. o.
278 Komjáthy Miklós dése a magyar rendi felfogás tükrében a rendi jogokat korlátozó királyi Önkény megnyilatkozásának tűnt. (Ennek éppen a törvényekben rögzített tiltakozások a legékesebb bizonyítékai. 7 ) A magyar rendek már a kezdet kezdetén világosan látták ugyan, hogy a királyi Magyarország oly kis szegélye a Habsburg-birodalomnak, hogy problémái alig oldhatók meg a birodalom többi országáéitól elkülönülten, sőt, a király gyakori távollétét panaszolva azt is elismerték, hogy a nagy európai közösség, az Orbis Christianus gondjai nemcsak Magyarországból, de még a Német—római Birodalomból is elszólítják az uralkodót 8 , mégis első renden abban látták az idegen hatóságok elkerülhetetlen beavatkozásaival szemben a magyar kormányzati, igazgatási normák tiszteletben tartásának legbiztosabb zálogát, ha a király, lehetőleg állandóan, Magyarországon tartózkodik. Mint ismeretes, a magyar rendi alkotmány nem valamiféle egységes, egyedi constitutio volt, hanem a rendi előjogoknak, társadalmi osztályok, csoportok kiváltságainak, jogainak színes összege. Ennek az alkotmánynak, ill. Magyarország belkormányzata a rendi előjogok tiszteletben tartásával egyértelmű önállóságának alapján valóban nehezen jöhettek létre közös, állami szervek a felépítésben, szerkezetében, konzisztenciájában Magyarországtól teljesen különböző Habsburg tartományokkal. Annak ellenére sem, hogy a közös uralkodó vezette közös védelem ily közös szervek létrejöttének számos előfeltételét létrehozta már. Grzybowski szerint az így születő közös apparátus (központi szervek, állandó „közös" hadsereg) magyar szempontból jogon kívül, de nem jogellenesen jött létre. 9 Az 1569. évi XXXVIII. te. részletesebben fejtette ki, s konkretizálta azt a már tíz esztendővel korábban törvénybe iktatott elvet (1559. évi VIII. te), hogy vannak tisztán magyar ügyek (negotia mere Hungarica) mellett olyanok, amelyek Magyarországot, s a Habsburgok többi országát egyaránt érintik, (negotia mixta, a Mohács előtti idők, legalábbis részben, negotia privata-ja, ill. a dualizmus korának közös ügyei). Ezek közül, az 1569-es törvény szerint, a kamaraiakat a kamara, a hadügyeket pedig a haditanács tárgyalja. A magyar rendek kívánságára került a törvénybe, hogy a magyar királyság érdekeinek védelmére állandóan tartózkodjék két magyar tanácsos a király környezetében, s hogy a király mind a kamarában, mind pedig a haditanácsban tartson két-két magyar tolmácsot a magyar rendek tájékoztatására. 10 E törvény voltaképpen a kiegyezésben közösnek ismert pénz-, had-, (s mivel török viszonylatban a haditanács külügyeket is intézett) külügyek, s az intézésükre szolgáló szervek közösségének törvényes alapú, jogon belüli deklarálása volt. Nem egészen másfél évtized múlva a magyar országgyűlés visszavonta a vegyes ügyek intézésére hivatott közös állami szervek elismerését és ismételten tiltakozott az ellen, hogy a Habsburg-birodalom kormányszervei magyar ügyekbe avatkozzanak. Érdemben — a tiltakozások ellenére is — maradt minden a régiben —, sőt az ide vonatkozó kutatások nem egyszer állapították meg, hogy a birodalom érdekei voltak az elsődlegesek akkor is, amikor a magyar királyság ügyében döntött az uralkodó. A tiltakozások, s az 1569: XXXVIII. te. visszavonása azonban, ha nem is 7 Ember i. m. 49., 84. és köv. 1. 8 1550: III. te: „...cum propter ardua christiani orbis negotia, longo tempore, non modo a regno Hungáriáé, verum etiam ab haereditariis suis provineiis, procul abesse oportuerit..." 9 Grzybowski, Konstanty: A dualizmus történeti fejlődése, politikai elmélete és funkciói. Jogtörténeti tanulmányok. II. köt. Budapest, 1968. 20. 1. 10 Minderre olv. Ember i. m. 83. 1.
