Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Komjáthy Miklós: Két ismeretlen „közös” minisztertanácsi jegyzőkönyv : az osztrák-magyar államközösség történetéhez / 273–295. o.

Két ismeretlen „közös" minisztertanácsi jegyzőkönyv 275 mányos szervek, hanem csak egyes személyek intézték. Ha adódtak is a két állam azonos érdekeiből következő közös ügyek, ezek jogon kívül jöttek létre, semmi közös jogalappal nem bírtak. Egyébként is, az államhatalomnak az uralkodó személyétől elválaszthatatlan volta eleve útjában állott az ügyintézés tárgyiasulásának. Jellemző módon közös, pontosabban központilag intézett közös jellegű ügyekké idők múltán azok váltak, amelyek az uralkodó szuverén elhatározásától függtek, tehát nem tartoztak a rendek ellenőrzése alá, így a kegynyilvánítások, bizonyos pénzügyek, a hadügy, s más államokkal (uralkodókkal) való érintkezés ügyei. Azok, amelyeket negotia privata néven tartottak számon. Annak következtében, hogy a közösség az ügyeket intéző személyek, nem pedig a szervek azonosságában nyilvánult meg, e korai jelenségekben a századokkal későbbi dualista államberendezésnek csak igen halvány előképeit láthatjuk. Zsigmond, illetőleg veje, Albert halálával a magyar királyság kapcsolata a Német—római Szent Birodalommal mégszűnt. Az 1453-ban trónra került V. László csak a későbbi Habsburg-birodalom néhány királyságának, illetőleg tartományának uraként volt egyszersmind Magyarország királya is. A magyar királyság, s a vele perszonális unióban élő országok hatalmi egyensúlya közben megbomlott, s az államközösség súlypontja Magyarország kárára véglegesen nyugatra tolódott. IL Magyarországon V. László halálával lezárult a sajátosan „középkorias", németmagyar perszonáluniók kora. Döntő fordulatot, miként állami életünkben másutt, e téren is a mohácsi katasztrófa hozott. Ettől kezdve a fenyegető, illetőleg az Oszmán Birodalom gyengülése után egyre csökkenő török veszély volt a legfőbb indítóoka annak, hogy a magyar rendek a Habsburg-birodalommal, illetőleg a Habsburg-tartományokkal való unió fenntartását kívánták. A magyar királyság és a Német—római Birodalom uniójának alapja, éltető eleme a törökelleni, közös védekezés volt. Ahogy fentebb utaltam rá, a középkori perszonáluniók létrejöttében az uralkodó, illetőleg családjának hatalma, tekintélye, anyagi erőforrásai játszották a legfőbb szerepet. Kétségtelenül, effajta meggondolások vezették a magyar rendeknek Ferdinándot a magyar trónra ültető részét is. A középkori, illetőleg „a középkorias" perszonáluniók történetével inkább államjogászok foglalkoztak, a kérdés történeti vonatkozásait eleddig, tudomásom szerint, a történettudomány nem tette behatóbb elemzés tárgyává. Ez magyar vonatkozásban is még a jövő feladata. A Habsburg-birodalom és a magyar királyság viszonyának fejlődését, s ennek eredményeképp az 1867-ben létrejött dualista államberendezést akkor értjük meg igazán, ha egyfelől a mindenkori társadalmi-politikai viszonyok részeként vizsgáljuk e kapcsolat alakulását, s megkeressük azokat a szálakat, amelyek a változó vi- ' szonyok között ennek az állami együttélésnek változó formáit századokon át egybefűzték; másfelől — s a kérdésnek most inkább ezzel a vonatkozásával szeretnék foglalkozni — figyelemmel vagyunk arra a tényre, hogy éppen, mert az együttélés évszázadokon át tartott, ennek magának is megvoltak, mondhatni, törvényszerűségei. Az együttélés alapjai és bizonyos elemei, ha évszázadokon át nem is módosulatlanul, mégis szüntelenül hatottak, befolyásolták a dolgok alakulását. Az államjogi kapcsolat konstans elemeire, e kapcsolat öntörvényűségére való hivatkozással azt kívántam hangsúlyozni, hogy az 1867-es megegyezés mikéntje nem18*