Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Jároli József: Adatok a XVIII. századi protestáns anyakönyvek forrásértékéhez : három Békés megyei község anyakönyvei alapján / 241–246. o.

244 Jároli József tatni, amely a kor termelőerőinek fejlettségi szintjén egyáltalában nem lehetséges. Ilyen esetben a forráskritika nem megfelelő. 5 Az események dátumozása körüli következetlenségek a keresztelések, esketések, halálozások szezonalitását teszik nehe­zen megállapíthatóvá. Demográfiai adatsorokat csak az anyakönyvek alapján vég­zettcsaládrekonstrukciósvizsgálatok alapján lehet nyerni. Ez azonban az anyakönyvek fenti hiányosságai miatt nem terjedhet ki a családok összességére. A családrekons­rukción alapuló reprezentatív felmérések azonban a népmozgalom részletes elemzé­sére adnak módot. 6 Az anyakönyvekkel egyidőben keletkezett különböző összeírások és az anyakönyvek névszerinti feldolgozása látszik olyan módszenek, amelynek segít­ségével a népszámlálások előtti össznépességszám legpontosabban meghatározható. Mezőberény és Orosháza esetében került sor erre. 7 A fenti módszerrel azt próbáltuk megállapítani, hány család élt a vizsgált időszakban mindkét községben, amiből azután az össznépességszámra tudunk következtetni. Az anyakönyvek és az össze­írások névanyagának összevetése azt mutatta, hogy a Mezőberény ben 1771-ben fel­tételezett családszám 33,5 százalékát, Orosházán ugyanebben az időben a feltételezett családszám 40,2 százalékát az anyakönyvek segítségével kaptuk. Az adatok tanú­sága szerint, ha csak az összeírások névanyagára támaszkodunk, nem kaphattunk volna a teljességhez közeljáró képet a községek össznépességszámáról. Az anyakönyvek, mint a bevezetőben említettük, nemcsak a népesedéstörténet forrásai. Mivel a hódoltság után újratelepült községek egyidősek magával az egyház­zal, a lelkészek mielőtt megkezdték volna az anyakönyv vezetését, leírták megtelepe­désük körülményeit. így az orosházi evangélikus anyakönyv az eklézsia és a község latin nyelvű históriájával kezdődik, amelyben az első lelkész, Horvát András, azt a viszontagságos utat írja le, ! amelynek során a dunántúli Zombáról a mai lakóhelyükre eljutottak. A gyomai református anyakönyv is tartalmaz hasonló krónikát, amelyben Hajdú János lelkész így ír: „Ezen földnek az ellenség ti. a török és tatár által lett elpusztítása miatt lakosi elszéledvén ismét kezdettek megülni ezen lakóhelyet új lakosok 1717. esztendőben Mindszent havának 8. napján, ..." Az 1741-ben kelt be­jegyzés felsorolja kik voltak az újratelepüléstől a helység lelkipásztorai, akik anya­könyvet nem vezettek. A XVIII. század belső vándormozgalmára utalnak azok az anyakönyvi bejegy­zések, amelyekből azt tudjuk meg, hogy a családnév viselője honnan költözött akkori lakóhelyére. 8 A részletes feldolgozómunka során az ilyen bejegyzésekből összeállít­ható azon helyek sora, ahonnan a legtöbben jöttek, hiszen a helynévből képzett megkülönböztető nevek adása gyakori volt a népéletben. Az előnevek alapján meg­állapítható, hogy Mezőberénybe, illetve Orosházára az új beköltözők a szomszédos községekből és a nagyobb alföldi mezővárosokból kerültek át. 6 A halotti anyakönyvezési gyakorlat hiányosságait, az ebből eredő téves következtetéseket is próbálja korrigálni, Kováts Zoltán: A magyar népességfejlődés a honfoglalástól 1870-ig. I—II. rész Klny a Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeiből. Szeged, 1971, 1972. 1. 7. 6 Kováts Zoltán: A csurgói jobbágy-családok demográfiai viszonyai (1720—1950). Történeti Statisztikai Évkönyv 1961—1962. Bp. 1962. 7 Jároli József: Adatok Orosháza 1744—1771 közötti össznépességszámának alakulásához. A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Diákköreinek Kiadványai. Szeged, 1973. 7—29. Mezőberény története I. 539—540. 8 Orosházi adatok: Keresztelés 1746. szeptember 29. Vásárhelyi Szüts György, leánya Eva, 1746. október 12. Komlósi Molnár Mátyás leánya Jutka. Házasságkötés 1748. január 17. Vásárhelyi Halász István, Petrecz György Éva. 1755. február 4. Gyönki Takáts János, Juhász Mihály özvegye, Örse. Mezőberényi szlovák evangélikus egyház: Házasságkötés 1766. január 22. Hladok Matus <komlósi) T Mária Bálás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom