Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Iványi Emma: A pozsonyi, a budai és a kassai bizottság a Rákóczi szabadságharc előtt, 1697–1704 / 211–240. o.
232 Iványi Emma ságok a rendiség és abszolutizmus újabb küzdőtereivé váltak. A felső parancsra gyúrt ötvözet szétpattant, az egymással nem békülő elemek kicsapódtak, a kerületi főhadbiztosok és a kamarai képviselők nem látogatták az üléseket, járták a maguk útját. Teljesen világos a kép a kassai bizottság esetében, de a pozsonyi bizottság kevésbé folyamatos anyaga is tanúskodik erről. A felbomlás felé hanyatló bizottságokat egy 1702. június 20-i királyi parancs erősítette meg, újból meghatározva feladatkörüket, összetételüket és működésük módját. Ez a parancs mindhárom bizottságnak szólt. 100 Az történt ugyanis, hogy bár a Ministerialis Deputatio volt felettes hatósága a három bizottságnak, mégis az ülésekre kiküldött kerületi főhadbiztosok továbbra is kaptak külön utasításokat a főhadbiztosságtól. a kamarák pedig a bécsi udvari kamarától; különösképpen a szepesi kamara, amely ekkor ennek közvetlen fennhatósága alá tartozott. A budai kamarai adminisztráció és a budai bizottság kapcsolatára vonatkozó iratokat még fel kell kutatnunk, de szinte biztosra vehető, hogy itt sem volt más a helyzet. A Bécsből érkező különutasítások pedig gyakran keresztezték a Deputationak, amint láttuk, elsősorban Kollonics érsek által jóváhagyott és aláírt határozatait, valamint a Deputatio által kieszközölt királyi parancsokat. 1702-ben is Kollonics volt az, aki a bizottságok további működése érdekében akkora eréllyel lépett fel, hogy a fent említett királyi parancsot a Deputatio többi tagja, Bécsből leszivárgott hírek szerint, egyenesen becsempészettnek tartotta. 101 A parancs értelmében a bizottsági üléseket a megalakuláskor előírt módon kellett volna tovább folytatni, tehát a kerületi főhadbiztosok és a kamarai ülnökök jelenlétében. Ezek azonban továbbra sem jártak az ülésekre, saját bécsi felettes hatóságaik támogatása alapján önállóan intézkedtek, saját elhatározásuk szerint küldtek katonai egységeket vagy utalványokat egyes területekre, a bizottságokat, amelyekben csak a rendi képviselők üléseztek, úgyszólván nem létezőnek tekintették. A kassai bizottságban a kerületi főhadbiztos és a szepesi kamarai ülnök csak akkor jelent meg újból a tárgyalásokon, amikor a kassai bizottsággal hadilábon álló Tavonath szepesi kamarai prefektus már eltávozott 102 és Rákóczi Ferenc seregei körülvették a várost. 103 A haditanács és a bécsi udvari kamara azonban nemcsak a kerületi főhadbiztosokat és a kamarai tisztviselőket látta el a Deputation kívül külön utasításokkal, hanem alantas szervének tekintette magukat a bizottságokat is. így történt, hogy a haditanács és az udvari kamara a magyar kancellárián keresztül a Deputatio irányelveivel ellenkező királyi parancsokat próbált eljuttatni a három bizottsághoz, mégpedig adóügyben, vagy az adózást érintő kérdésekben, holott ezeknek intézése a Deputatio feladata volt. A magyar kancellária tiltakozott, nem volt hajlandó az ilyen jellegű parancsokat a bizottságokhoz továbbítani. Pontos helyzetkép bontakozik ki a magyar kancellária 1702. december 15-én kelt, s a Deputatióhoz intézett keserű hangú panaszából. A kancellária azzal a kérdéssel fordult a Deputatióhoz, hogy köteles-e továbbítani más hivataloknak, elsősorban az említett két hivatalnak, a bizott100 Conc. exp. 1702. június hó. No. 43. 101 CSubd. Cass. 1702. augusztus 11. ülés: a szepesi kamara részéről Tavonath prefektus megbízásából Rau Jakab „protestatur contra benignum mandátum sub 20. Junii 1702 super modalitate et stabilimento subdelegatarum commissionum emanatum, eo quod subreptitium sit (kiemelés tőlem), et non sic ab excelsa deputatione ministeriali aulica (prouti a camera aulica informatus esset) concertatum". 102 Ideiglenes eltávozásáról, hivatalos ügyben, 1. I. Lipót 1703. február 20-án a bécsi udvari kamarán keresztül a szepesi kamarához intézett parancsát. Szepesi Kamarai Levéltár, Benigna mandata (E 249). 103 CSubd. Cass. 1703. vége és 1704 eleje.
