Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Iványi Emma: A pozsonyi, a budai és a kassai bizottság a Rákóczi szabadságharc előtt, 1697–1704 / 211–240. o.
224 Iványi Emma legi módja a török béke megkötése után megszűnjék. Feltehetőleg erre az időre tervezték a pozsonyi, s a többi bizottság fennállását. De fennmaradtak az 1699. évi karlócai béke után is, mivel az adózás terén változás nem történt. Működésüknek csak a Rákóczi-szabadságharc vetett véget. Az 1647. évi portaalap fenntartásán kívül a jelentés szerkesztői még néhány alapelvhez kötötték magukat, amelyekkel a később megalakuló bizottságokban is találkozhatunk. Nehezményezték, hogy a töröktől visszafoglalt területek kamaraiés haditisztek, katonai parancsnokok kezén vannak, ahelyett, hogy ezeket is portákra osztanák fel és bekapcsolnák az országos adóhálózatba. A jelentésnek a katonaság ellátásáról szóló szakaszában feltűnik a haditanács és a főhadbiztosság javaslata, nevük említése nélkül, de a kívánság az övék: a téli szállásra érkező katonaságot a hadipénztárban (királyi, nem rendi pénztár) már készpénz várja. A nádor és társai csak annyit jegyeztek meg, hogy a jelenlegi készletekből «erre nem telik, de törekedni fognak előteremtésére. Sokkal célravezetőbbnek látnák azonban, ha a katonaság nem a megyékben, hanem a végvidéken telelne, amely elég nagy, bővelkedik gabonában, állatokban, élelmiszerekben, és közel van az ellenséghez. A népet nyúzó, országot pusztító segédcsapatokat pedig vigyék ki az országból. Ugyanígy távolítsák el a végvárakból is a fölöslegessé vált akár magyar, akár német katonaságot, s tegyék az ellenség közelébe. Kérik végül, a király ígéretére hivatkozva, a hadseregnek átadott szekerek és igásállatok árának megtérítését. 57 S mert eddig úgy tapasztalták, hogy még az ország megkérdezése nélkül, haditanácsi sugallatra készült katonai szabályzatokat sem tartják meg, nyomatékosan kérik, hogy amit e téren a király elhatároz, azt se a haditanács, se a főhadbiztosság meg ne változtassa. A felterjesztést a nádor 1697. június 17-i levele 58 kíséretében küldte fel Bécsbe Kollonics Lipót érsekhez, azzal a kéréssel, hogy mielőbb kapják meg az ennek alapján készülő királyi resolutiót. A felterjesztéstől a királyi resolutióig Mint tudjuk, 1697. július elsején kitört Felsőmagyarországon a Tokaji-parasztfelkelés, amely csaknem az év végéig késleltette a folyó ügyek intézését és a döntések meghozatalát. 1697 őszén azonban, mint minden évben, hozzá kellett fogni az 1697/98. katonai évre kívánt porcióknak az ország megyéi között való szétosztásához. Ennek elvi utasításait egy Bécsben, Dietrichstein Ferdinand herceg főudvarmester elnöklete alatt tartott konferencia dolgozta ki, ahol megtárgyalták a pozsonyi bizottsági előmunkálatok során kialakult adóösszeírási és felosztási javaslatokat is. A résztvevőket a magyar kancellária hívta meg a király nevében. 59 A nádornak, az ország néhány bárójának, s egyéb tisztségviselőknek neve mellett ott találjuk a három országos biztosnak, Nádasdy Ferencnek, Zichy Ádámnak és Bercsényi Miklósnak nevét is. Az év második felében azonban biztosi közreműködésüket csak az 1696/97. katonai év adóhátralékainak beszedésére korlátozták, ebben az ügyben kaptak csak királyi parancsokat. 60 57 A magyar kancellária csak 1697. október 13-án értesítette a megyéket a térítésről, az egyes szolgáltatásokért járó összegekről. Conc. exp. December hó, No. 11. 58 Pál nádor iratai (N 8). Lad. 47. Proth. 3., 178.1. 59 1697. szeptember 28. Ebersdorf. Conc. exp. Szeptember hó, No. 8.
