Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Iványi Emma: A pozsonyi, a budai és a kassai bizottság a Rákóczi szabadságharc előtt, 1697–1704 / 211–240. o.
A pozsonyi, a budai és a kassai bizottság a Rákóczi szabadságharc előtt (1697—1704) 215 vei a Ministerialis Deputatio és a bizottságok egymással a magyar kancellárián keresztül érintkeztek, amelynek Patacsics tanácsosa volt. A rendek, amikor a hadsereggel való érintkezés, a hadseregellátás és az ezzel kapcsolatos adókivetés és behajtás terén nemzeti, országos biztosi intézménynek Magyarországon való létesítését igényelték, mindig az örökös tartományok példájára hivatkoztak, ahol ez megvolt. Felterjesztéseikben, tervezeteikben gyakran nyilvánul meg az az óhaj, hogy a Habsburg-birodalom egyéb területein meglevő, s itthon még hiányzó, de hasznosnak ítélt szokásokat, intézményeket átvehessenek. Nem tételezhetjük fel, hogy az ország rendi vezetői nem ismerték Európa jelentősebb államainak szervezetét, kormányzási módját, hivatalait, intézményeit. Levelezésükben is állandó hír-éhséget, széles körű tájékozódási igényt tapasztalhatunk, külföldi vonatkozásban is. A biztosi intézmény, a bizottsági ügyintézés (comissariusok, commissiok) mélyen gyökerezett az európai államok polgári és katonai közigazgatásában, igazságszolgáltatásában. A biztosok általában az uralkodónak^ az abszolutizmusnak képviselői voltak, s a commissio folytán rájuk ruházott hatalom sokszor a rendes hivatalnoki szervezet (officium) fölé emelte őket. Az officium és a commissio lényegéről, egymáshoz való viszonyáról Európa különböző államaiban felvilágosítást nyújt számunkra a régebbi intézménytörténeti irodalom. 5 A magyar rendek azonban felirataikban mindig csak az osztrák biztosi intézményekre hivatkoztak, s azoknak átültetését kérték. így kívánta az alattvalói hűség, azonkívül a kérdéses osztrák tartományi biztosok az osztrák rendek képviselői voltak. 6 Magyarországon a biztosságok (később bizottságok) felállítása az abszolutizmus és rendiség meg nem szűnő küzdelmében újabb fontos rendi hídfőállás kialakítását is jelentette a kortársak szemében. Adóügyi biztosok kinevezésével korábban, a XVI. században is találkozunk, más társadalmi és szervezeti keretek között. Az 1593. évi adótörvények az adó beszedését és kezelését, felhasználását három „deputatus" (nem commissarius) gondjaira bízták. Ezek,. rövid ideig, Felsőmagyarországon, Alsómagyarországon és Szlavóniában működtek. 7 Már itt is megfigyelhető, hogy országrészenként neveztek ki egyet-egyet. Országos (tartományi) biztosok Három bizottságunk közelebbi előzményeit kutatva az 1696. évi adóügyi rendezési kísérlet idejére kell visszanyúlnunk. Ekkor nevezték ki a rendeknek hosszabb idő óta előterjesztett állandó kérésére, 1696 novemberében, az új adóösszeírás elkészítése után, országos biztosul a Dunántúlon Nádasdy Ferencet, a Dunán inneni 5 Hintze, Otto: Staat und Verfassung, Gesammelte Abhandlungen zur allgemeinen Verfassungsgeschichte, Leipzig, 1941. „Der Commissariat und seine Bedeutung in der allgemeinen Verwaltungsgeschichte" c. fejezet, 232—264. 1., főleg az európai államok XV— XVIII. századi fejlődésében tulajdonít nagy jelentőséget a biztosi intézménynek. — XVII— XVIII. századi magyar változatával foglalkozik Ember Győző: A Commissariatus Provinciális felállítása Magyarországon 1723-ban c. tanulmánya. Különlenyomat a gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet 1934. évkönyvéből, 1—26. 1. (A továbbiakban: Ember Győző CProv.) — Ember Győző: A m. kir. helytartótanács ügyintézésének története 1724—1848, Bp. 1940., passim (1. a tárgymutatóban Tartományi biztosok, Tartományi biztosság alatt). — Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története, Bp., 1946., 186. 1. (A továbbiakban: Ember Győző UMKT.) — A XVI. századi francia biztosi intézményekre vonatkozó összefoglalást 1. Zeller, Gaston: Les institutions de la France au XVI* siécle, Paris, 1948, 142—145, 323—324.1. és passim. 6 Ember Győző: CProv. 3.1. 7 Ember Győző: UMKT 243.1.
