Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.

178 Farkas Gábor A választott tagság felfrissítésére alig volt lehetőség. Minden év végén, az elhalálozott vagy elköltözött tagok helyébe ugyan — pótválasztás során — kerültek új delegátusok, de ez évente 3—4 személynél nem volt több. Ekkor is ügyeltek arra, hogy a demokratikus átalakulást igénylő tömegek ne képviseltessék magukat. 1920 decemberében például a Belvárosban Kaltenecker Viktor ügyvédet, a Palotavárosban Mátrai Rudolf gimnáziumi igazgatót, a fővárosban Pisztel Jenő déli vasúti főtisztviselőt, a Felsővárosban pedig Fister János kigazdát választották meg törvényhatósági bizottsági tagnak.

79 A városházi ellenzék egyébként sürgeti a törvényhatósági reformot, hangot ad a kisgazdapárti követeléseknek a közigazgatás egyszerűsítése tekintetében is. A húszas években azonban semmiféle jogalap nincs a törvényhatósági bizottság megújítására; hisz 1921-ben is még az 1915. évi VI. te. szerint folyt le a pótválasztás. Az ellenzék hangoztatta, hogy a kormány ugyan tervezi a közigazgatás modernizálását, de ezt jól, — a régi rendelkezés értelmében — nem lehet végrehajtani.

80 Űj törvényt követeltek tehát, amely a törvényhatósági autonómiát meghagyja, de szélesebb tömegeket engedne be a városi kormányzatba. A városházi ellenzék álláspontja az autonómia kapcsán majdnem ugyanaz, mint a kormánypárté, ezért a hangadó szerepüket meg is hagyták, sőt az ellenzék javasolta azt is, hogy a" városi közgyűlésen egyöntetűen foglaljanak állást a közigazgatási törvénytervezettel szemben, majd csatlakozzanak az országos mozgalomhoz. Már 1923-ban egyöntetű álláspontra jutott a városi tanács és az ellenzéki vezérek többsége a közigazgatás tervezett modernizálása tekintetében, s álláspontjukat a nemzetgyűléshez és a belügyi kormányzathoz is eljuttatták. A törvénytervezetet támadták, mert csorbítja az autonómiát, s lényegében a törvényhatósági bizottságot a statiszta szerepére korlátozta. Azzal, hogy a választott polgárság számát akarja leszűkíteni, tulajdonképpen a legaktívabb erőt korlátozta a városvezetés testületében. Az ellenzék inkább azt látta volna szívesebben, ha a városi lakosság mind szélesebb rétegeit képviseli a bizottság. Ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalni a kormányzati törekvésekben, hisz fenn akarja tartani a virilizmust, tagságot biztosít a városi és állami tisztviselőknek, s a tagság közé a főispán kinevezhet örökös tagokat. Az ellenzék világosan feltárja, hogy ezzel a törvénnyel évtizedes politikai törekvései vesznek el, mert nekik legfőbb vágyuk a törvényhatósági autonómia demokratizálása volt. Ez a kormányzati lépés igen alkalmas a polgárság önkormányzatának megsemmisítésére, a választott tagság majorizálására. A törvénytervezet szerint a városnak 145 fős bizottsága alakulna meg. Ezek közül kinevezett városi tisztviselő 25, a kormányhatóság pedig 18 főt nevezne ki. Virilizmus révén 34 tag jutna a bizottságba, míg a választott tagok száma 68 fő lenne, így 77:68 fős arány keletkezne a választott polgársággal szemben, s nem vitás, hogy a többség akarata érvényesül a város szélesebb néprétegeit képviselő tagok ellenében.

81 A választott tagság egy részét egyébként is meg kellett védelmeznie az ellenzéknek. A liberális politikai törekvésű Székesfehérvári Friss Újság egy 1923. évi nyári számában a kisgazda bizottsági tagokat analfabétáknak nevezte. Ez ellen Fister János 40 kisgazda nevében egy közgyűlésen tiltakozott és kérte, hogy a város indítson pert az újság ellen.

82 A városházi ellenzék a demokratizmus oldaláról hadakozik a köz79 Uo. 1921—4. sz. 80 Uo. 1921—331. sz. 81 Uo. 1923—517. sz. 8a Uo. 1924—408. (Az interpellációra azért volt szükség, mert a város a sajtópert halogatta.)