Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.
174 • Farkas Gábor mukról, s kérik, hogy főispáni tisztségét tartsa meg. Zavaros polgármester ugyan felve.ti, hogy a kormány megfoszthatja a várost főispánjától; ezért a miniszterelnökhöz igen befolyásos férfiak kiküldését kéri; Apponyi Albert és Prohászka Ottokár személyében. Bilkei Ferenc pátosztól átitatott szónoklatában 1919. február 3-ának példáját emlegette, amikor a kormány ellen Károlyi József szót emelt. Ugyanez történt ma is. Csakhogy Károlyit a város meg tudja védeni, és eltávolítása ellen tiltakozik: „vegye tudomásul a magyar királyi kormány..., hogy a mi szavunkat meghallják mindenütt. Székesfehérvár szab. királyi város törvényhatósága történelmi múltjánál és jelenénél fogva van olyan fórum, hogy a szava ne pusztában elhangzó legyen". Az 1921. január 27-i közgyűlésen Károlyi már azt fejtegeti, hogy a kormánynál ugyan kieszközölte a városi küldöttség a főispáni tisztségben való meghagyását, mégis nem neki, hanem a kormánynak nehéz a helyzete az ő legitimista nyilatkozatai után. 58 1921. október 27-én a második királyi puccs után Karolyi lemondott. Előző nap a csurgói őrháznál felajánlotta szolgálatait a fyirályi párnak. A közgyűlésen harcra hívott fel a legitimista eszmék győzelméért. Az egyház lapja, a Fejér megyei Napló az egyedüli a megyei hírlapok közül, amely legitimista nyilatkozatot tett. Ez feltüzelte a legitimista köröket, melyek a Károlyi-féle látványos karlista megnyilatkozást ki is használták. Kampányt indítottak a katolikus egyház érdekeinek fokozott érvényesítéséért, a katolikus tömegek mozgósításáért. Ugyanazok a hangok kezdtek a felszínre kerülni, amelyek a század végén a néppárti szervezkedés kapcsán jelentkeztek. 59 Ketskés Elek bírálta a kormány magatartását, mert a katolikus önkormányzat törvénybeiktatását halogatja. Az indítványozó az 1921. évi május 29-én Székesfehérvárott tartott népgyűlés, határozataira hivatkozott. Ide a helyi társadalmi egyesületek vezetői több száz főnyi, főleg a katolikus lakosságból toborozták a hallgatóságot. 60 Ebben a felfokozott legitimista politikai légkörben vette át Nagy Pál a városi főispánságot. Felsőőri Nagy Pált, a sismándi középbirtokost, 1922. február 25-én iktatta be főispáni tisztségébe a közgyűlés. Nagy Pálról az a hír járta, hogy legitimista nézeteket, vall. Ez mindenekelőtt Fejér megye mágnásainak szólt, akik ebben a tisztségben, — amint ez évszázados hagyomány volt — csakis közülük kívántak látni főispánt. Az új főispán nem vitte tovább a Károlyi-féle politikai hagyományt. A kormány melletti elkötelezettségét már az első kögyűlésen leszögezi: „A mi kormányzónk, Horthy Miklós nem fog kockázatos politikát folytatni, hanem higgadt, energikus, meggondolt és céltudatos vezetéssel fogja fokozatosan jog és törvény szerint áthidalni a múlt és jelen között tátongó szakadékot." A város törvényhatósági bizottságában nem is volt jobboldalról támadó ellenállása a kormánypolitikának, mint még néhány esztendeig Fejér vármegyében tapasztalható volt, mely végül is megbuktatta Nagy Pált. Működésének hat esztendeje alatt sikerült a várost a legitimista útról eltéríteni. A kormányt nem éri többé támadás a városi közgyűlés részéről. A városi főtisztviselők a főispán nyomására igyekeztek korábbi karlista álláspontjukat revideálni, és a Bethlen-féle politikai irányt magukévá tenni, Mindenek előtt az 1922. évi nemzetgyűlési választások hozták neki az első erőpróbát, amikor a szociáldemokrata jelölt, Sütő Józseffel szemben csak pótválasztáson győzhetett a pártonkívüli programmal indult Károlyi József. A választás nagy hatósági nyomással zajlott le, és csakis ezzel tudták biztosítani Károlyinak a mandátumot. A városházi 68 Uo. 1921—2. sz. 69 Uo. 1921. okt. 27-i közgyűlésen elmondott Károlyi beszéd. » Uo. 1921—179. sz.
