Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.
164 Farkas Gábor szinte egyetlen kérdésben sem dönthetnek a Városházán. Gazdasági fejlődésük ugyanakkor korlátozott. A kisgazdák alig több mint 12 ezer holdon gazdálkodnak; birtokaik átlagos nagysága 12 hold. Gazdagparaszt mindössze 8 van közöttük, akik összesen 850 kat. holdat bírnak. Egyetlen nagybirtok van; a városmajor központtal kezelt uradalom, amely 6408 kat. hold, és a város összterületének (20 838 hold) 32%-a. 7 A kisbirtokosok mintegy 100 éve már szívós, de eredménytelen küzdelmet folytattak a városi földek megszerzéséért, a szomszéd falvak határaiban elterülő uradalmak területéért. A földművelő lakosság fejlődése gazdaságilag megbénult; kisüzemét extenzív módszerekkel nem tudta fejleszteni. A tőkés fejlődés 100 évének ez vált egyik alapvető társadalmi kérdésévé. Megfigyelhető, hogy a kisgazdák mindig azt a politikai törekvést támogatták, amely nekik földet ígért. A város politikai arculatát a -20-as években is lényegében a 19. sz. végén és a 20. sz. elején kialakult kép jellemzi. A kisegzisztenciák általában ellenzéki mentalitásúak, de a kormánypárt — sajátos módon mindig — az ő segítségükkel, több száz főre menő szavazataikkal érte el győzelmét. 1918 előtt azonban a politikai színképben állandó elemként szerepelt egy szilárd, a függetlenségi elvekhez ragaszkodó ellenzéki csoport is. Ezek 1919 ősze után továbbra is intrazigens ellenzékiek, de most már a keresztény-nemzeti eszmekör bűvöletében. A dualizmus időszakában a gazdag kereskedő és iparos polgárság, a hivatalnoki kar vezetői, az egykori német, szerb, morva, de jórészt zsidó származású — találóan „svarcgelb"-nek titulált — réteg többnyire a mindenkori kormánypolitika mögé zárkózott fel. Ezt a politikai képet a századforduló óta — két, egymással gyökeresen ellentétes — politikai irányzat színezte. Mindkettő befolyásolta a városi politikát. Az egyik: az a katolikus, konzervatív politikai mozgalom, mely Fejér megyei indítású (Zichy Nándor, Zichy János, Zichy Aladár, Eszterházy Miklós Móric) s élére a városban Steiner Fülöp püspök állott. A katolikus politikai mozgalom 1894. nov. 8-án a székesfehérvári nagygyűléssel bontott zászlót, s a következő év elején a Néppárt megalakulásához vezetett. A keresztényszocialista gondolat e század eleje óta érlelődött, de lényegében csak — a kortársak közül messze kimagasló — Prohászka Ottokár püspöknek a tevékenysége révén kezdett mind szélesebben terjedni a városban. A másik politikai mozgalom a szociáldemokraták szervezkedéséhez kapcsolódik. 1903-ig ugyanis kevés kísérlet történt a népmozgalmak radikális irányú egybefogására, de az 1903 végén létrejött szociáldemokrata párt már fellépett ezzel az igénynyel, és — az ipari szakmákon túl — az agrárszocialisták szervezését is vállalta. 1905-ben, 1906-ban és 1910-ben az országgyűlési választásokon a szociáldemokrata képviselőjelöltek is indultak. A népmozgalmak —- bármennyire hevesek is időnként— mégis a polgári ellenzék tömegtartalékául jöhettek számításba; a függetlenségieknek külön megbízottaik voltak a Vasúti Műhelyben, s a földműves lakosság szegény rétegei között, akik adott alkalmakkor tömegeket tudtak mozgósítani. Politikai krízisek alkalmával, amikor az osztályérdekek védelme került előtérbe, a népmozgalmak leszakadnak a polgári vezetésről; az 1918—1919. évi forradalmak alatt a vagyonosok politikai blokkja állt szemben a vagyontalan néptömegekkel. Mivel Székesfehérvárott kisegzisztenciák tömegesen éltek, s a proletárdiktatúra alatt ezek megnyerésére hathatósan nem gondolhattak, ez a kispolgári tömeg az ellenforradalom tartalékává vált. Ezt 1919. Őszén a városi „svarcgelb" burzsoázia a hatalom 7 Törvényhatósági címtár az 1931—1932. évre. 22. old.
