Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai / 143–162. o.
Zala megye reformkori követutasításai 159 is tettek, de fel is hatalmazzák őket, ezután is tegyenek meg mindent a szólásszabadság védelmében, amit szükségesnek látnak. 78 Legjellemzőbb azonban, hogy a majdnem teljesen katolikus Zala megye akkor, amikor az evangélikus vallás sérelmeinek felterjesztését a főrendek megtagadták, nem csupán azt kívánja követeitől,, hogy mihelyt alkalom lesz erre, újból előhozzák ezt az ügyet, de azt is kívánja, kezdeményezzenek a követek törvényalkotást az országgyűlés új szervezeti szabályairól, mely lehetelenné tegye a felső táblának ilyen makacs ellenállását. 7 * Persze az akkori erőviszonyok mellett ez a kezdeményezés alig több jámbor óhajnál, mégis nagyon fontos állásfoglalás, mert annak a vékony rétegnek, mely az utasítást készítette, messzemenő liberalizálódását jelenti. XI. A követek sűrűn tettek az országgyűlés folyamán jelentéseket az országgyűlések eseményeiről, csatolván ezekhez nemcsak a — sokszor kinyomtatott —- királyi rezolúciókat, de az alsó táblának a főrendekhez intézett izenetei másolatát (ezért is kellett olyan sok — rendszerint 4 — ifjú írnokot, gyakornokot magukkal vinniök). 80 E jelentések gondos átvizsgálása azonban inkább az országgyűlések történetének kiegészítésére, és az egyes követek magatartásának jellemzésére alkalmas. A megyegyűlések állásfoglalására, nem ezek a jelentések, hanem az azok alapján hozott, fentebb említett pótutasítások vetnek érdekes fényt. Az országgyűlés bezárásakor azonban a követeknek végjelentést kellett adniok. Néha ez csak az események, eredmények és balsikerek felsorolásából állott. 81 De némelyik jelentés rendszeresen, kritikailag számolt be az országgyűlés egész magatartásáról, nem egyszer kiemelve a főrendi tábla ellenállásának káros következményeit, sőt a király részéről történt visszautasításokat is. Hangjuk ugyan ilyenkor is tisztelettudó, de világosan éreztetik, hogy a megye részéről pártolt, általuk érvényesített és az alsó tábla által elfogadott törekvések olykor az államtanácsban, a királyi kancelláriában, tehát a király környezetében szenvedtek hajótörést. Ha azt szükségesnek látták, megmondták véleményüket a törekvéseikkel szembeszegülő alsótáblai követekről is. Ezek a követjelentések nagyon alkalmasak voltak arra, hogy a megye nemességének állásfoglalását a következő országgyűlési követutasítások tekintetében megkönnyítsék, a követek által szükségesnek tartott irányban befolyásolják. Pl. Deák és Hertelendy Károly 1836. évi követjelentéséből egész pontokat vettek át az 1839. évi követutasításokba. A megyét irányító tisztviselő és táblabíró réteg gondolkozását az jellmezi, hogy 1791-ben Spissich János és Somssich Lázárnak, 1836-ban majd 1840-ben pedig Deák Ferencnek és Hertelendy Károlynak ilyen jellegű, terjedelmes zárójelentését nyomtatásban is közzétette. Az 1791. és 1840. évit könyvformában, az 1836. évit a megyei iratok folio formájában. Ezzel a követek nézeteit is széles körben terjesztette, szinte politikai programot adott a következő évekre. Ezt észrevette a Helytartótanács is, és az 1836. évi követjelentés terjesztését eltiltotta, 82 amit viszont az 1839. évi követ78 Uo. 1835. júl. 16. 78 Uo. 1833. nov. 4. 80 1839-ben hatot. Kjkv. 1839. máj. 6. 1649. sz. 81 Pl. Kjkv. 1827. máj. 21. 890—894. sz. 82 Kjkv. 1839. január 9.
