Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai / 143–162. o.
156 • Degré Alajos utasításon végigvonul a „szegény adózó nép" súlyos helyzetének feltárása. Azt további terhekkel sújtani nem lehet, sőt helyzetén a terhek arányos viselkedésének biztosításával segíteni kell. Persze még nem nemesi adózásra gondolnak csak az adónak a megyék közötti arányosabb elosztására. 66 Mégis nagy dolog, hogy a nemesi közgyűlés már arra gondol, hogy a jobbágyság terheinek kérdését országgyűlésen kell tárgyalni. Itt szerepe lehetett a már említett társadalmi feszültségnek. Mert az adminisztrátor elnöklete alatt álló 11 tagú bizottságban sem a két alispánnak, Deák Antalnak és Séllyey Eleknek, sem Kisfaludy Sándornak nem tulajdoníthatunk különösebb jobbágy védő szándékot. A régi kívánságokat ismétli az 1832. évi utasítás is (adót ne emeljék, porták kiigazítása ne járjon a terhek emelésével, a regnicolaris fundus adósságát ne a megyék házi pénztárából téríttessék meg, a Partiumot és Erdélyt csatolják vissza, Dalmáciát, Galíciát csatolják Magyarországhoz), sőt a Zalaszentgróton nemes iparosoktól szedett vásári helypénz eltörlését követeli. De néhány kisebb lépéssel megint túllép rajta. Sürgős intézkedést kíván, hogy már ennek az országgyűlésnek költségeit is kizárólag a nemesség viselje, a Magyar Tudós Társaság kiadványait ne vessék cenzúra alá. Törvénybe iktatandó, hogy a megyék a nádorral magyarul levelezzenek. Naiv, de jóindulatú kívánság, hogy az Oroszországba bekebelezett lengyel terület állami szervezete visszaállíttassék. Erősen hangsúlyozzák, hogy semmibe se avatkozzanak a követek, ami az ország sarkalatos törvényeit és szabadságát sérti. Ha előre nem látott tárgy merülne fel, ezt sürgősen jelentsék, és kérjenek pótutasítást. 67 Semmi olyan, ami alapul szolgálhatna nagyszabású politikai akciókhoz. Ezekre majd a pótutasításokban kerül sor. IX. Egészen más jellegű az 1839. évi követutasítás. Az iratokhoz csatolt feljegyzésekből kitűnően nagy előtanulmányokon, a törvények és közgyűlés jegyzőkönyvek gondos átvizsgálásán, az utasítást támogató adatok rendszeres kijegyzésén alapul. Bevezetőjében, formájában, a pontokba szedés rendjében a hagyományokon alapul, de nemcsak utasít, oly világosan és meggyőző erővel, a táblabíró nemesek számára elfogadható érveléssel indokol is. hogy Deák Ferenc fogalmazását kell sejtenünk benne. Deák nemcsak tagja volt az utasítást készítő bizottságnak, de az elmúlt országgyűlésen már igen nagy tekintélyt is szerzett, így legalábbis a bizottság könnyen elfogadta egész érvelését. Ez az utasítás is a Partium visszacsatolásával kezdi, de már nem jámbor óhaj formájában. Amíg a törvénnyel Magyarországhoz csatolt vármegyék követei meg nem jelennek, még csak királyi propositiokat se vegyenek tárgyalás alá. A szólásszabadság megsértésének panaszával folytatja, az országgyűlési ifjak, Wesselényi és Kossuth elleni pereket ízekre szedi, oldalakon keresztül mutatja ki az ezek során elkövetett törvénysértéseket, a perek újrafelvételét és a vétkes tisztviselők megbüntetését követeli. Közben nem mulasztja el — a táblabírák megnyerése céljából a Tripartitumra, sőt II. Ulászló törvényeire való hivatkozást, de sort kerít arra is, hogy a bírói függetlenség polgári elvével is érveljen. A 40 pontból álló, 58 ív oldalt kitevő utasítás kívánja többek között a szólásszabadság törvénybe iktatását, az ezzel való visszaélésekre pontos törvény kidolgozását, országgyűlési hírlapnak törvényben Ogy. i. 3. cs. 1830. szept. 8. Ogy. i. 3. cs. 1832. nov. 5.
