Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Buzási János: Az Österreichische Geheime Staatsregistratur magyar vonatkozású iratai / 123–142. o.
Az Österreichische Geheime Staatsregistratur magyar vonatkozású iratai 127 kutatók nevével találkozhatunk: Angyal Dávid 1887., 15 Baranyai Béla 1927., 16 Wiczián Dezső 1930., 17 Szabó István 1932. 18 A legutóbbi időben magyar kutatók részére szórványos mikrofilmezések is történtek a regisztratúra anyagáról. 19 Az Österreichische Geheime Staatsregistratur magyar vonatkozású iratanyagának forrásértéke különböző. Az ilyen szempontból legértékesebbnek tekinthető részek közül legyen szabad itt kettőt kiemelni — mintegy szemléltetésül. Az egyik 20 Forstall Márk iratait tartalmazza. Ez a pars Szekfű Gyula hivatkozott ismertetésében mint „Forstall—Zrínyi Péter levelezése" jelenik meg, 21 valójában azonban sokkal több ennél. Az irományokból megrajzolható Forstall pályafutásának 1653— 1672 közötti, legmozgalmasabb szakasza 22 . De ennnél sokkal fontosabb az, hogy közelebb visz a Wesselényi-összeesküvésben játszott, régtől fogva ismert 23 , de máig sem egészen tisztázott szerepének megértéséhez. Az irományokban sok érdekes részlet , található Zrínyi Péterhez és rajta keresztül az egész összeesküvéshez való viszonyára, illetőleg az összeesküvés hátterére és nemzetközi összeköttetéseire vonatkozóan. A másik, igen terjedelmes rész 24 Kari Strassoldo tábornok és csapatai felsőmagyarországi túlkapásainak kivizsgálásával foglalkozik. Ennek az ügynek az iratai a Thököly felkelés korabeli Magyarország általános történetéhez is becses forrást jelentenek, de az itt őrzött tanúvallatási jegyzőkönyvekben és egyéb iratokban, amelyekben egyebek közt rengeteg felsőmagyarországi helység panaszai fennmaradtak, a helytörténeti kutatás elsőrendű értékű forrásanyagát kell látnunk. Az alább következő repertórium fascikulusok és pars-ok sorrendjében, vagyis az anyag eredeti felállítási rendjének megfelelő sorrendben ismerteti a magyar vonatkozású iratokat. Mindegyik pars-nál előbb röviden megadja annak magyar vonatkozású tárgyát vagy tárgyait, majd az eredeti, voltaképpen nem túl logikus sorrendben felsorolja a benne levő magyar vonatkozású iratokat. A felsorolás egyik esetben sem olyan hosszú, hogy ez az áttekinthetőséget nagy mértékben csökkentené. Szük15 Haus-, Hof- und Staatsarchiv — Wien), Österreichische Geheime Staatsregistratur (ÖGS), Fase. 13. pars 7. 16 Ugyanott és ÖGS, Fase. 13. pars 16. 17 ÖGS, Fase. 12. pars 10 és fasc. 13. pars 7. 18 ÖGS, Fasc. 27. 19 OL, Filmtár, W 452 és W 566 doboz. 20 ÖGS, Fasc. 14, pars 1. 21 Szekfű i. m. 26. 1. 22 Forstall Márk ír származású szerzetes és hittudományi doktor a gráci Ágoston-rendi konvent tagja volt. 1662-ben az a vád merült fel ellene a konvent részéről, hogy verekedés közben megsebesítette perjelét, Georg Thurnert. Az első vizsgálat során ebben a vádpontban el is marasztalták, de később a perújrafelvételnél rehabilitálták, mivel kiderült, hogy a vád fő tanúja — Forstall egyik rendtársa — hamis vallomást tett. Forstall viszonya azonban ekkorra már végérvényesen megromlott a renddel; 1663 tavaszán megvált a gráci konventtől és Zrínyi Miklós szolgálatába állt. Zrínyi Miklós halála után Zrínyi Péter titkára és házikáplánja lett, majd Zrínyi Péter fiának, Jánosnak nevelője. Közeli, bizalmas viszonyban volt Zrínyi Péterrel. Tudott annak politikai tevékenységéről és több megbízatást hajtott végre számára. Az összeesküvés leleplezése után Wassenhoffen gráci mérnökkari tiszt feljelentése következtében, vizsgálat indult ellene is. Irományait és Grácban talált ingóságait ekkor foglalták le. Nem ítélték el, de a bécsi udvar kívánatosnak vélte Ausztria területéről való eltávolítását. Személyével kapcsolatban olyan megoldás lehetősége is felmerült, hogy megkapja az írországi laoni püspökséget. Erre, úgy látszik, nem került sor, mert, mint Thaly Kálmán közléséből tudjuk (Századok, 1873, 663—664. 1.), Zrínyi Ilonához írott levelének keltezése szerint 1676-ban Bécsben élt és Zrínyi Péter árváival továbbra is kapcsolatban maradt. 28 Vö. Pauler Gyula: Zrínyi Péter. Századok, 1867. 24 ÖGS, Fasc. 27.
