Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Buzási János: Az Österreichische Geheime Staatsregistratur magyar vonatkozású iratai / 123–142. o.
124 Buzási János kellett kialakítani, amely európai céljaiban szükségszerűen távolról sem mindig egyezett meg a régi birodalom érdekeivel." 3 Itt van a dolog lényege. A birodalmi kancellária, amely azelőtt a császári kiadmányok elkészítésének kizárólagos szerve volt, tényleges vezetőjének, a birodalmi alkancellárnak személyén keresztül, legalábbis formailag, függő viszonyban volt a mainzi érsektől, mint birodalmi főkancellártól, a birodalmi rendek alkotmány szerinti fejétől. Természetes, hogy a birodalmi rendek érdekeivel sokszor merőben ellentétes császári kiadmányok elkészítésére, illetve az intézkedések előkészítésére előbb-utóbb a birodalmi kancelláriától független szervet kellett létrehozni. Az is szinte törvényszerű, hogy ez a harmincéves háború első szakaszára esik, amikor a császár és a birodalmi rendek érdekellentétei addig nem .tapasztalt hevességgel törtek a felszínre. A birodalmi kancellária osztrák osztálya még pusztán az osztrák tartományi ügyek expedíciós szerve volt, jelentősebb politikai és közjogi funkció nélkül. Az osztrák udvari kancellária létrehozásánál azonban nem csupán az történt, hogy a birodalmi kancelláriától független, a császári udvar számára megbízható expedíciós szerv alakult; az osztrák udvari kancelláriát „a főhercegi ház olyan kancelláriájává kellett átalakítani, melynek feladata a Jura und authoritas domus Austriacae' megvédelmezése". 4 A korábbi egyszerű irodai szervnek tehát tényleges hatósággá kellett válnia. Ez azonban nem ment simán. Csak I. Lipót idején jutott el az osztrák feudális abszolutizmus odáig, hogy a rendektől és a rendi intézményektől lényegében független bürokratikus apparátusa megszilárdult és hatékonyan működött. Az osztrák udvari kancellária kormányszervvé válásának folyamata, melynek eredményeképpen a hozzája befutó ügyeket nemcsak szakszerű kezelésbe vette, hanem azok jelentős részében döntési jogkörhöz is jutott, a rendi intézményekkel, elsősorban a birodalmi gyűléssel és az osztrák tartományi gyűlésekkel folytatott szakadatlan harc közepette ment végbe. Ilyen körülmények között érthető, ha a birodalmi kancelláriának a legfontosabb ügyekben az osztrák udvari kancelláriára gyakorolt befolyását csak lassan sikerült megszüntetni. A császári udvar külügyeinek tekintetében még az egész XVIL századra a birodalmi kancellárja és az osztrák udvari kancellária közötti munkamegosztás jellemző. Az uralkodó ház családi ügyeit, tagjainak házasságát és egyéb dinasztikus kapcsolatokat érintő kiadmányok az osztrák udvari kancelláriában készültek. Ugyanez bonyolította le a Habsburg-ház spanyol ágával, a Velencei Köztársasággal, a svájci államszövetséggel és a regensburgi birodalmi gyűlésen akkreditált osztrák követséggel való érintkezést. A külügyek nagy részét továbbra is a birodalmi kancellária intézte. Ennek latin expedíciójában készültek a Franciaországba, Angliába. Hollandiába, Svédországba, Dániába és Itáliába menő diplomáciai kiadmányok. 5 A külügyi hatáskörök elhatárolása a gyakorlatban nem volt mindig ilyen egyértelmű. Megesett, hogy valamely országgal egy tárgyalást a birodalmi kancellárián keresztül kezdtek el, majd az osztrák udvari kancellárián keresztül folytatták, esetleg végül visszakerült az előbbihez. Ez a következetlenség az oka annak, hogy valamely ügynek egy részét a birodalmi kancellária diplomáciai regisztratúrájában, másik részét az osztrák kancel3 Lothar Gross: Der Kampf zwischen Reichskanzlei und österreichischer Hofkanzlei um die Führung der auswärtigen Geschäfte. Historische Vierteljahrschrift, XXII. évf. (1925) 279. 1. * Thomas Fellner — Heinrich Kretschmayr: Die österreichische Zentralverwaltung, 1/1. k. Wien,. 1907. 151. 1. 5 Fellner — Kretschmayr i. m. 159—160.1..
