Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Borsa Iván: A magyar medievisztika forráskérdései : medievisztika és a levéltári anyag / 103–121. o.
110 Borsa Iván A háromféle mutató természetesen alfabetikus rendben kívánta tendezni a mutatózott szavakat. A mutatók azonban nemcsak a vezérszavakat tartalmazták volna, hanem azokat összefüggésükben kívánta bemutatni. 23 Kovachich szöveggyűjteményének használhatóságát elenchussal és időrendi leltárral (inventarium chronologicum diplomatum) kívánta elősegíteni. Az elenchus rendeltetése, hogy az oklevelekről kézbe vételük rendjében a már ismertetett módon regeszta készüljön, amit kötetekben egymást követően írnak be: A kötet lapjainak bal szélén hüvelyknél nem vastagabb, vonalzóval húzott két oszlop, az elsőben az oklevél köteten belüli sorszáma, a másodikban évszám, s a keltezés többi része, amit a lap további részére írnak az oklevél rövid kivonatával együtt. Minden tételt az zárna le, hogy az oklevél szövegét honnan merítették. — Az időrendi leltár a kivonat nélkül időrendben sorolná fel az adatokat, s a keltezésen kívül csak kötetbeli sorszámot közölné. 24 A felvázolt nagy forrásgyűjtési program sokak érdeklődését felkeltette. Tehetős és szerényebb anyagiakkal rendelkező mecénások adományai lehetővé tették a munka megindítását. Olyan munkatársak is jelentkeztek, mint Skerlecz Miklós és Hajnóczy Józsefi Néhány évi munka után az 1794-es év jakobinus eseményei súlyos csapást mértek a vállalkozásra. A leszűkült forrásgyűjtés befejeztet abban az eseményben kell látni,, hogy Kovachich 1797-ben eladta gyűjteményét az Institutum kiemelkedő pártfogójának, Széchényi Ferencnek. 25 Kovachich Márton György hagyatékát az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Levéltárosi feladat volna a gyűjtött anyag oldaláról megvizsgálni Kovachich és intézete tevékenységét, munkamódszerüket, mi-, képpen valósultak meg a gyakorlatban Kovachich-nak az intézetről szóló programjában lefektetett elgondolásai, honnan merítette az összegyűjtött forrásokat stb. A Kovachich és társai által végzett forrásgyűjtő és -másoló munka nem jutott el a nyomtatásban való közzétételig. Ezt lényegében Fejér György valósította meg Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis (Buda, 1829—1844) című 40 kötetes forráspublikációjával. 26 Fejér művével tulajdonképpen le is zárult a XVIII. századnak az a kezdeményezése, amely valamennyi Mohács előtti oklevelet össze kívánt gyűjteni, hogy e félezred évet felölelő korszak teljes anyagát a kutatás számára hozáférhetővé tegye. A XIX. század második felétől a forráspublikálók lemondtak arról, hogy eredeti elgondolás szerint folytassák Fejér kezdeményezését. A korszak (Árpád-, Anjou-kori), megyék, városok, családok stb. szerint csoportosított oklevéltárak léptek az általános érvényű célkitűzés helyébe, s megjelentek a Mohács előtti forrásanyagot csak regesztákban közlő publikációk. Hevenesi, Kaprinai, Kovachich, Fejér és társaik forrásgyűjtő tevékenységükkel a magyar történetkutatást kívánták elősegíteni, hogy másolataik részben vagy egészben mentesítsék a historikusokat a forrásfeltárás munkája alól. Külön vizsgálódásra 23 „Indices isti nequaquam steriles erunt, nuda duntaxat nomina et voces continentes, sed reales adjecta paucis verbis ipsa notitis seu historica, seu alius generis, quam locus citandus continet et ita quidem, ut sub eodem nomine aut voce, quotienscunque ea in universo Diplomatario occurret non solum chronologico, sed quantum fieri potest, etiam systematico ordine, omnes notitiae, quotquot ex locis citandis erűi possunt, brevissime indigitentur". — Kovachich: Institutum 55. 24 Kovachich: Institutum 58—61. 25 V. Windisch i. m. Századok 1968. 119—129. 26 Fejér kifejezetten Kovachich követőjének vallja magát. „Operi huic desiderato prolussi quidem idea diplomatára universalis Mart. Georg. Kovachich in suo Instituto diplomatico-historico inclyti regni Hungáriáé sublimioribus auspiciis excitato". {Fejér: Codex diplomaticus, Prodromus. XLIX.)
