Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Bónis György: Olasz vikáriusok Magyarországon a reneszánsz korában és a Beneéthy-formuláskönyv / 89–101. o.
Olasz vikáriusok Magyarországon a reneszánsz korában és a Beneéthy formuláskönyv 93 ebben az évben és a következőben a (világi) gubernátor feladatait is végezte; mindenesetre magának foglalta le a tizedek bérbeadásából befolyt összeg javát. 33 Néhány évre rá az egri vikárius már Olomouci Gábor, 34 a kormányzó pedig Taddeo Lardi volt. 35 A másik olasz vikárius 1505 után működött Veszprémben, Tommaso Bellorusso pápai protonotárius, veszprémi kanonok és segesdi főesperes személyében. A püspökséget ezidőben Isvalies Péter bíboros tartotta a kezében, és Tamás neki köszönhette kinevezését. 1509-ben számadási nehézségek miatt minden javadalmát elvesztette. 36 így választ kaptunk első kérdésünkre. Az olasz vikáriusok elleni törvények elsősorban Hippolit és az ő emberei ellen irányultak, de hatástalanok maradtak. Az olasz doktorokat, akik elsősorban Ferrarából jöttek, nemcsak a honfitárs főpapok támogatták, hanem Bakócz Tamás érsek is, aki éles ellentétbe került a rendi országgyű-, léssel. II. Most azt a kérdést vizsgáljuk meg, mi volt a feladatuk a Magyarországra került olasz vikáriusoknak. Itt egy szerencsésen fennmaradt forrás jön segítségünkre, a magyar egyházi bírósági gyakorlat első átfogó formuláskönyve. A művelt és buzgó erdélyi püspök, Batthyány Ignác gróf (1741—1798) székhelyén, Gyulafehérvárt nagy értékű tudományos gyűjteményt hozott létre és hagyott egyházmegyéjére. A ritka becsű műveket tartalmazó könyvtárban (Bibliotheca Batthyányana) az 1122 művet felölelő kézirattár MS I. 152. jelzet alatt terjedelmes kötetet őriz. 37 A pergamenbe kötött kódex mérete 200 X 150 mm, és 9 számozatlan fólión kívül 338 fólió t tartalmaz. Külsején egykorú kéztől ez a cím olvasható: Stylus fori ecclesiastici Matthei Bene Ethy. Bár egyházi bírósági formulákat még a háborúktól megtizedelt magyar kézirattárak is fenntartanak, így összefüggő részeket szenteltek a szentszéki iratmintáknak Uzsai János vagy Magyi János formuláskönyvei is, 38 ez a kódex az első önálló és reánk maradt magyar gyűjteménye a szentszéki gyakorlatnak. Ha ennek és a tíz évvel később Nyási Demeter esztergomi vikárius irodájában készült hasonló munkának a lapjait forgatjuk, hű képet kaphatunk a magyar egyház legfelső bíróságának, az esztergomi prímási szentszéknek korai XVI. századi gyakorlatáról. Mint a hasonló gyűjtemények, kódexünk sem törekedett az összegyűjtött oklevelek teljes pontosságú megőrzésére, hanem csak arra, hogy az összeállítót és ifjabb munkatársait, tanítványait az oklevelek megszerkesztésében mintákkal segítse. így csak ritkán tartotta meg az egyes darabok keltezését, kiállítóiknak is legtöbbször csak keresztnevét őrizte meg. Az előforduló dátumok (melyeket II. Julius pápa, II. Ulászló király és Perényi Imre nádor említése megerősít) az 1504. és 1512. éveket jelölik meg 33 MTA Kví. Kézir. MS. 4997 (Modena 2), Nyáry leírása szerint No. 1, 2, 4. könyv. 34 1506: Dl. 60909; 1507: Dl. 89049. 36 1501: még Esztergomban, Fráknói i. m. (Bakócz) 81, 1. jz.; 1505: jelentései Egerből, Berzeviczy i. m. 645. 36 1505: Dl. 93718, Mon. Vespr. IV. 159; 1506: vic. in temporalibus is, Pannonhalmi rendtört. X. 683; 1507: Dl. 68485; 1509; Mon. Vespr. IV. 178. 37 R. Szentiványi: Catalogus concinnus librorum manuscriptorum Bibliothecae Batthyányanae, ed. 4. Szeged, 1958. nr. 152. 38 Gy. Borús: Einflüsse des römischen Rechts in Ungarn. (Ius Romanum Medii Aevi, pars V/10. Mediolani, 1964) § 18.
