Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848 / 327–395. o.
'. A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig 1780—1848 341 nyos fokig a generációváltással is. A Magyar Kamara tisztviselőkara az 179l-es újjáalakításkor szerveződött meg ismét. Ha akkor a vezető állásokban még sok a Mária Terézia kori tisztviselő a dinamikus ifjú munkaerőt azok képviselték, akik II. József alatt vagy után kerültek állásba. Ez a nemzedék most kiöregszik és húszharminc vagy még több évi szolgálat után nyugalomba vonul. Az új nemzedék a napóleoni háborúk alatt született, egészen más szellemben nőtt fel mint az előző. Távolról sem veszi természetesnek azt, hogy a felettesek, sőt a hivatal tekintélyét mindenben tisztelni kell. A forradalmi szellem el van hintve Európában: a Kamara falai közé is eljut, ha mérsékelt formában is. Nagyon jellemző ebből a szempontból, ahogy Frankenburg Adolf, a reformkor jelentős" szerkesztője jellemzi felvétele történetét a Magyar Kamara tisztviselői közé. 38 Elmondja Frankenburg, hogy 1833-ban pályázott először a dikasztériumhoz állásért a fogalmazói karba. Pártfogás nélkül nem is mert kísérletet tenni. Széchényi Lajos gróf, Zsófia főhercegnő főudvarmestere ajánlotta be őt, a gazdatiszt fiát, miután tisztelgő látogatást tett nála Bécsben. Budán azonban Stipsics tanácsos, kit Frankenburg nyers emberként jellemez, csaknem kidobta. Stipsics megkérdezte: van-e vagyona? Mert a kinevezésig több mint egy évtizedig ingyen kell szolgálni. Mikor a fiatalember a várakozási időt sokallta, szinte ráförmedt: „egyetlen fogalmazási tisztviselő sincs az egész kamaránál, ki a fönnemlített idő előtt fizetésbe jutott volna, pedig érdemesek vannak köztük". Ez talán nem volt így egészen helytálló. Nehezen állapítható meg, Stipsics akarta-e az oda nem valónak ítélt fiatalember kedvét szegni, vagy pedig Frankenburg kívánta-e Stipsics tanácsost, a szigorú hivatalnokot utólag kedvezőtlen színben feltüntetni? Bizonyos, hogy az előmenetel a fogalmazói karban jóval lassúbb volt mint a számvevőségen, és az irodai írnoki kar is éppen most válik végleg külön kategóriává: a fogalmazók már gyakornokokból kerülnek ki, nem belőlük. Jobbmódú nemesi ifjak szívesen mentek fogalmazógyakornoknak ingyen is: ez nekik nem megélhetési, csak pályafutási kérdés volt. Ezt azonban szegényebb fiú — nemesi származású se — nem engedhette meg magának. Öt évvel később, 1838-ról már egészen más képet fest Frankenburg. „Más szél fúj azóta a kamara épületében"...„A czopf-nak se elölről se hátulról semmi nyoma; a főhivatalnokok mind humánus s fölvilágosodott férfiak: szívélyes, patriarchális viszony a tiszttársak közt; könnyű szolgálat; elég idő egyéb foglalatosságra stb." Ez év augusztusában esküszik fel levéltári j áruin oknak: fél év múlva Mattyasovszky tanácsos irodájába került. Frankenburgot csipkelődő kedve ezúttal sem hagyja el visszaemlékezésében: „Mattyasovszky tanácsos urat azonban évente csak kétszer láttam új évkor és neve napján midőn 'gratulálni' mentünk hozzá. Ennek egyszerű oka pedig az volt: mert a tanácsos úr 12 óra után szokott bureauba jönni mi meg 12 óra előtt szoktunk onnan eltávozni. De a szolgáíat azért nem szenvedett." Leírja, hogy cédulákon leveleztek a főnökkel, így intézték el a teendőket. 39 A munkafegyelem tehát nem állhatott nagyon jó lábon. De ez nem is csodálható, ha meggondoljuk, hogy a kinevezésre — s vele a fizetésre — évekig kellett várni. Fizetés nélkül pedig jó munkát kívánni nem lehet. Persze, nem állt jobban a munkamorál a már kinevezett tisztviselőknél sem. Megszokták az ingyen, majd kis fizetésért teljesített hivatali szolgálatnál, hogy csekély jövedelemért másképpen eredetű) tisztviselők magyarosodnak meg, a beáramlás csak másodsorban és későbbi időben módosít a hivatalnoki kar összetételén. 38 FRANKENBURG ADOLF: Emlékiratok. Pest 1868. 1. köt. 89—90.1.
