Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Iványi Emma: Csáky István országbírói levéltára : adalékok az országbírói levéltár történetéhez / 203–211. o.

Csáky István országbírói levéltára 207 Holló Zsigmond 45 (szepesi kamara); Janka Péter 78; Kazinczy Péter 87; Kinszig (sic!) 15 (hadbiztos); Kiss Péter 80; Klobusiczky Ferenc 84 (személynök); Laczkó János 22 (királyi jogügyigazgató); Lakatos András 94; Lővey 60; Lukacsik Ger­gely 18 (kassai polgár, később bíró); Máriássy Katalin 19; Mattyasovszky György és Ferenc 54, 59; Orbán Pál 62 (személynöki, majd 1698-ig nádori ítélőmester); Palugyay Anna 84; Pethő Gáspár 38; Rákóczi Ferenc és nővére, Aspremontné 33, 37; Ráthy Mária 47; Schubert 68; Sennyey 82; Serédy 85; Somlyai 23; Somogyi Katalin 93; Szentiványi 18 (szepesi kamara); Szentmarjay Ferenc 47; Szirmay István 28, 41, 75 (Csáky István országbírói ítélőmestere, 1698-tól nádori ítélőmester); Szirmay Péter 58, 68, 78; Szmrecsányi 65; Szodoray másként Kisvárday János 25; Szőlősy 19, 67; Tureczky 43; Valtelin 14; Vécsey 86. Megyék: Bereg vagy Zemplén (1. a jegyzéket) 33; Pozsony 50; Sáros 102; Szabolcs 56. Városok: Bártfa 77, Eperjes 66, hajdúvárosok 24, Késmárk 14, 49, 52, 98, Lőcse 35, 96, Miskolc 42, Nagybánya 17, Nagyszombat 44, Szatmár 40. Falvak: 51. Azok a tárgyak, amelyekről csupán a jegyzék alapján, az iratokba való bete­kintés nélkül megállapítható, hogy az országbírói hivatalt foglalkoztatták, a követ­kezők: adóügy 5, 79, 91; különféle büntetendő cselekmények, pl. becsületsértés 22, hamispénz-verés 69, vérontás 60, gyilkosság 19; Erdély (1. Apafi); hadbiztosság 15; katonaság 34, 35, 98 (várak); kincstári igények 16,18,23,61; magyar—lengyel vitás kérdések 29; szerzetesrendek: minoriták 17, jezsuiták 17, 40, 84; tizedek 27, 42; külön megjelölés nélkül pedig családi- és birtokperek. A jegyzék címeiből kiele­mezhető tárgyak: csepp a tengerből, az országbíró bonyolultan szétágazó hatásköré­ből. A nevek arra utalnak, hogy működési területe elsősorban a Tiszán inneni és túli országrész volt. Igazságszolgáltatási tevékenységétől nem vált el a polgári és katonai közigazgatás intézése, ami Csáky István főkapitányi tisztéből is következett. Főpapok, főurak, nemesek, polgárok, megyék és városok ügyei egyaránt foglalkoz­tatták. Csáky István a leányának, Draskovics országbíró özvegyének adott, fent emlí­tett bizonyságlevélben rámutatott arra, hogy abban elődje iratainak átadóját „se­cundum normám et laudabilem praedecessörum nostrorum methodum" nyugtatja azok átvételéről. Ebből következik, hogy magát az átadást is, nemcsak a bizonyság­levél kiállítását, szabálynak, szokásnak tekintette. Ennek ellenére, mint láttuk, Draskovics Miklós anyagában csak Forgách Ádám országbírói iratai voltak, ko­rábbi országbíróké nem. 22 A lánc bizonyára Forgách elődjének, Nádasdy Ferenc országbírónak 1671-ben történt kivégzése folytán szakadt meg, iratait az utódnak nem adták át. De lehetséges, hogy hasonló eset, más okból, korábban is előfordult. Ennek tisztázása azonban más tanulmány feladata lesz, jelenleg csupán a Csáky István országbírói levéltárának átadási jegyzékéből levonható néhány tanulságra kívántam szorítkozni. 23 Később ezeknek töredéke bekerült az országbírói levéltárba, 1. Bottló—Veres i. m. 207.: Báthory István és Nádasdy Ferenc országbíró iratai. Megjegyzendő, hogy nem szerepelnek Csáky István országbírói levéltárában nagybátyjának, Csáky László országbírónak (1649—1655) iratai, esm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom