Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig, 1780–1848 / 327–395. o.
344 Fallenbüchl Zoltán összesen 54-en dicsekedhetnek, köztük számosan csak járulnokok, sőt gyakornokok: csupán a 31 fogalmazó gyakornok közt nem kevesebb mint 18 ügyvédi végzettségű akad, de található a Kamara tisztviselői sorában jogi kari egyetemi tanár (Rehorovsky Miklós), ki mint ágens, bölcsészdoktor (Rosinszky Ferenc), ki mint levéltári sorjegyző és okleveles mérnök (Nagy Mihály Sándor), ki mint számjegyző keresi kenyerét. Titkártól lefelé 55 hivatalnok visel táblabírói címet valamelyik megyénél. Már maga ez a felsorolás is mutatja, hogy a Kamara tisztviselőkara rangos és tekintélyes, ha anyagiakban nem is bővelkedik. így találja a Magyar Kamara tisztviselőkarát az 1848-as forradalom kitörése. A forradalmat rohamosan követő szabadságharcban a kamarai hivatalnokok közül aránylag kevesen vettek fegyveresen részt. Ez utóbb okul szolgált arra, hogy őket a haladó nemzeti mozgalom szempontjából sommásan elmarasztalják, sőt hazaíiatlanság vádjával is illessék. Igaz: viszonylag kevés kamarai tisztviselő nevével találkozunk a szabadságharc aktív résztvevőinek sorában. De egy mozgalom nemcsak a fegyveres harcosokból áll, hanem azokból is, akik a szellemi hátvédüket szolgáltatják. A Magyar Kamara tisztviselőit nagy többségükben átvette szolgálatába az 1848-as magyar pénzügyminisztérium. így igen sokan a szabadságharc ügyét az íróasztal mellett szolgálták, anélkül, hogy látványos dicsőséget szerezhettek volna: utóbb nekik is kijuthatott a meghurcoltatásból. Nagy Ignác említett példája nem látszik tipikusnak, bár igaz, nem tudjuk, a tisztviselők közül mennyien maradtak mindvégig hívek a magyar szabadság ügyéhez. De még Nagy esete is mutatja, hogy utóbb óvatos magatartása következtében •— sajnos közbejött halála miatt csak rövid ideig — olyan szerepet játszhatott, hogy a bekövetkezett szomorú időkben is szolgálhatta, ha nem is a nemzeti függetlenség, de legalább a magyar nyelv és a nemzeti irodalom fenntartásának ügyét. A tisztviselők közül többen ennél messzebb mentek a kiállásban. Tollúkat letéve, katonának álltak a szabadság védelmére. Közülük csak kettőt említünk meg: Bernolák Ferdinándot és Dercsényi Lászlót. 47 Mindketten a legfiatalabb kamarai tisztviselők nemzedékéhez tartoztak. Bernolák 1823-ban született Budán, hivatalnok fia; a szabadságharc kitörésekor 25 éves, Petőfivel egyidős, fogalmazógyakornok. Önkéntesként előbb közlegény volt Földváry Károly zászlóaljában s fokozatosan emelkedett a főhadnagyi rangig: Világos után a császári ármádiába sorozták be, s 1854 után előbb Szolnokon írnok, majd megyei tisztviselő, végül ügyvéd és íróként is jó nevet szerzett. Dercsényi 1848-ban fogalmazó: augusztusban közlegénynek jelentkezik, 1849. januárban már hadnagy, utóbb főhadnagy; Erdélyben harcol. Dévánál tette le a fegyvert. Őt is besorozták. Utóbb Bereg megye főlevéltárosa lett. Vértanúja is volt a Kamara tisztviselőkarának, Csernyus Emánuel tanácsos személyében. Csernyus, akit Haynau 1849. október 24-én Pesten végeztetett ki, kétségtelenül azok közé tartozott, akik a Kamara magyarosításában jelentős szerepet játszottak: ő volt az, akinek javaslatára a hivatal 1848-ban magyarrá változtatta az eddigi német-latin ügyvitelt. 48 S ha esete kivételes is a kamara tisztviselői sorsára nézve, megmutatja, hogy óvatosnak kell lennünk, a kamarai hivatalnokság társadalmi szerepének megítélésében. Talán még jellemzőbb a kamaraalelnök, Duschek Ferenc sorsa. 47 KOZMA GYÖRGY: AZ 1848/49-iki magyar szabadságharc szereplőinek lexikona. I. k. 243. és 459. 1. (Kézirat az OSzK Kézirattárában, Fol. Hung. 2092/1 jelzet alatt) 48 SZEKFŰ i. m. 182.1.,: KOZMA i. m. I. köt. 399.1.
