Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - KRÓNIKA - Ember Győző: A Magyar Országos Levéltár öt éve, 1966–1970 / 441–515. o.

Krónika 459 Ha nem is rendelkeztünk még minden olyan eszközzel, amely rendeltetésszerű munkánk végzéséhez szükséges lett volna, pl. iratfertőtlenítő gázkamrával, eszközökben jelentősen gyarapodtunk, zavartalan működésünknek objektív feltételei nagyrészt biztosítva voltak. Általános célkitűzésünket, amelyet ötéves tervünkben foglaltunk össze, meg tudtuk valósítani. Altalános célkitűzésünk megvalósulása Az 1966 és 1970 közötti ötéves tervidőszakra általános célul azt tűztük ki, hogy a levéltárak kettős rendeltetése: a levéltári anyag biztonságos megőrzése és minél használhatóbbá tétele közül az utóbbira nagyobb súlyt helyezünk, mint a korábbi tervperiódusokban tettük, amikor a biztonságos megőrzés szolgálata állott az előtérben. Úgy terveztük, hogy — figyelembe véve már elért eredményeinket, valamint a szocialista jellegű levéltárakkal szemben politikai, népgazdasági, kormányzati, kulturális és tudományos téren egyaránt növekvő társadalmi igényeket — növeljük a levéltári anyag minél használhatóbbá tételére fordított munkákat, anélkül azonban, hogy a biztonságos megőrzés kívánalmait figyelmen kívül hagynánk. A két rendeltetést szolgáló munkák között körülbelül egyensúlyi helyzetet szándékoztunk kialakítani. Ezt a célkitűzésünket meg is valósítottuk. Anyaggyarapításra és anyagvédelemre, azaz a biztonságos megőrzésre teljes kapacitásunk 19,86 %-át fordítottuk. Rendezésre, selejtezésre, segédletek és kiadványok készítésére, tehát anyagunk minél használhatóbbá tételére pedig teljes kapacitásunk 28,49%-át használtuk fel. Ha tekintetbe vesszük, hogy a rendezési munkák részben a biztonságos megőrzést is szolgálják, a kétféle rendeltetés teljesítése valóban körülbelül egyensúlyban volt ötéves munkánkban. A biztonságos megőrzés éidekében nagyobb súlyt helyeztünk a gyűjtőkörünkbe tartozó, de még őrizetünkön kívül levő levéltári anyag sorsának figyelemmel kísérésére. Ez elsősorban népi demokratikus osztályunk feladata volt. Nyilvántartásba vette az 1945 óta működött gyűjtőköri szerveket, felderítette irataikat, felmérte irattáraik helyzetét, ellenőrizte az irattári selejtezést, segítséget nyújtott a helyes iratkezelés kialakításában. Sajnos, mindezekben a munkákban csak részleges eredményeket tudott elérni. Az új levéltári törvényerejű rendelet, amely megfelelő hatáskört — sajnos, csak csonka hatáskört — biztosított a levéltáraknak a gyűjtőköri szervek iratkezelésének javítására, segítésére és ellenőrzésére, csak 1969-ben lépett hatályba,, annak hatásáról már nem nekünk, hanem a népi demokratikus osztályunkból önállósult Új Magyar Központi Levéltárnak volt lehetősége pozitív vagy negatív tapasztalatokat szerezni. A szaklevéltárak ügyét is az új levéltári törvényerejű rendelet rendezte. A mi ellenőrzésünk alá csak 2 tartozott, velük kapcsolatban nem volt sok tennivalónk. Anyagunk a népi demokratikus osztály raktárgondjai ellenére is a terv előirányzatát meghaladó mértékben gyarapodott. A népi demokratikus osztály kiválása következtében természetesen 1970 végére jóval kevesebb lett, mint amennyi 1966 elején volt. A nyári hónapokban anyagunk jelentős részét portalanítottuk. Ez a művelet