Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE - Bekény István: Revista Archivelor. Anul XLVI. (1969), XLVII. (1970) / 436–439. o.

Folyóiratszemle 437 1475 és 1500 közötti eddig hiányosan vagy hibásan közölt oklevelét és annak fordítását, — P. GYULAI az erdélyi Exactorátus egyes, a pusztulástól annak idején megmentett iratairól 1696-ban készült jegyzéket, — P. PALIU pedig V. Pärvan múzeumigazgatói tevékenységére vonatkozó 1913— 1923. évi iratokat közli. — Ebben a számban kezdte meg GH. UNGUREANU a levéltári dokumentumokban előforduló, de ma már nem használatos kifejezések magyarázatának közlését. — Nr. 2.: A szám Az állami levéltárak negyedszázaddal az ország felszabadulása után című vezércikkel indul, melyben a román kollegák céltudatos, jól szervezett munkáját és annak maradandó eredményeit méltatja a Levéltári Igazgatóság vezetője, GH. TITILEANU főigazgató. — A felszabadulás évfordulójára közli a folyóirat azokat az 1939 és 1944 közötti iratokat is, amelyek a kommunistáknak a fasiszta diktatúra és a háború elleni harcait mutatják be. — A. SACERDOJEANU a Hurmuzaki-féle gyűjteményről írt tanulmányában a bel- és külföldi levéltárakban végzett kutatási és másolási munkák történetének ismertetése után pontos adatokat közöl a Documente pivitoare la istoria Romänilor című ismert publikációról. 1876 és 1942 között összesen 45 kötet látott napvilágot és több mint 30 000 — 1199 és 1851 közötti — dokumentum teljes vagy kivonatos szövegének fordítását tartalmazza. — A. Kiss az erdélyi úriszékek történetét foglalja össze tanulmányában. — M. D. VLAD a telepes-községekben a XVII—XVIII. században alkalmazott adófizetési és behajtási rendszer kialakulásának történetét és értékelését adja cikkében. •— IL. LEONTE a bukaresti Radu-Vodä kolostor 1794. és 1830. között vezetett kartuláriumának levéltári leírását közli. — C. T. JIGA a brassói mészáros-céh történetét és küzdelmeit ismerteti eddig feltáratlan források alapján. — I. RÁNCA megrajzolja az 1784. évi nemesi felkelés gálfalvi táborában készült jegyzőkönyvben foglaltak hátterét: az elégedetlenség terjedését a román parasztság körében. — GH. UNGUREANU az 1862. előtt fennállott adókedvezményeket, azok megszerzésének módját és az azt élvező réteg összetételét (állami funkciókat ellátó személyek, majd a honoratiorok is) vizsgálja tanulmányában. — M. N. PÓPA az 1830-ban forgalomban volt török pénzek árfolyamáról Kiszeleff számára készült táblázat alapján mutatja be a korabeli havasalföldi pénzügyi helyzet ziláltságát. — M. DOGARU a Levéltári Igazgatóság pecsétnyomó gyűjteményét ismerteti. A gyűjtemény csaknem 6000 mátrixot tartalmaz, többségük a XIX. századból való. — G. RÄDULESCU a moldovai fejedelmi kancellária 1711 és 1821 közötti pecsétéinek leírását és fakszimiléjét közli. — I. D. SUCIU és E. GLÜCK az aradi román püspökség fondját, E. CIOCAN pedig a bukaresti ítélőtábla fondját ismerteti. — D. HUREZEANU a fejedelemségek egyesítésére vonatkozó angliai dokumentumokat ismertet — ST. GOROVEI Artúr Gorovei néprajztudósnak az írásos emlékek megmentése érdekében kifejtett erőfeszítéseit méltatja. — C. GONCIARIU és GH. CONSTANTINESCU a Focsani-i történeti múzeumban őrzött két 1502., ill. 1629. évi — oklevél szövegét és annak fordítását közli. — M. D. CIUCA a havasalföldi helységekben 1828-ban tartott vásárok egykorú jegyzékét mutatja be. — GH. UNGUREANU és GH. BALICÄ folytatja a levéltári iratokban használatos régi kifejezések és magyarázatuk publikálásátAnul XLVII (1970), vol. 32. Nr.L: G. NUSSBÄCHER Adatok Beszterce város levéltárának XVI—XX századi történetéhez címmel kiemeli, hogy a levéltár mai szerkezete jórészt a Berger Albert által 1888 és 1908 között elvégzett rendszerezés eredménye. Berger 7 csoportra osztotta a levéltár anyagát: 1. oklevelek, 2. iratok, 3. jegyzőkönyvek, 4. adó- és számadási könyvek, 5. jogszabálygyűjtemények, 6. könyvtár és 7. rendeletek. Az oklevelek című csoport az 1700 előtti dokumentumokat foglalja magában. A legrégibb eredeti oklevél 1291. évi. Az 1526 előtti oklevelek regesztáit a múlt század végén publikálátk, míg az 1527—1570. évi oklevelek regesztáinak kéziratát a kolozsvári állami levéltárban őrizték meg. Az Iratok című csoport a magisztrátus, a városi rendőrség, a városi jogszolgáltatás szerveinek fondjait, valamint más általános városigazgatási, népszámlálási és katonaállítási iratokat tartalmaz. A jegyzőkönyvek közt a magisztrátus jegyzőkönyve (Magistratsprotokolle) mellett másolati könyvek és az iktatókönyveki (Exhibten portokolle), továbbá a törvénykezési, a százas tanácsi (Kommunitats Protokolle), valamint a megyei és a guberniumi rendeletek jegyzőkönyvei és a II. József kori telekkönyvek találhatók. Az adó és számadáskönyvek elnevezésű csoport nemcsak a város, hanem a területébe tartozó falvak gazdasági életének fondjait is felöleli. Az iratokkal együtt őrzött könyvtárban néhány középkori kézirat is van. A Rendeletek című csoport a levéltár leltárait és segédleteit foglalja magában. A levéltár legrégibb leltárát Seraphin jegyző állította össze 1562-ben. Nem felel meg tehát a valóságnak az a feltevés, mely szerint Beszterce levéltárát is az a Pomarius leltározta volna, elsőízben, aki Brassó és Szebén leltárait összeállította. A levéltárat a következő századokban több levéltáros rendszerezte, mai szerkezetét csak 1908-ban nyerte el, bár egységes elgondolását Berger Albert sem tudta maradéktalanul megvalósítani. Megemlíti a cikk, hogy a város levéltárának nagy részét a második világháború alatt Magyarországra szállították és ezek az iratok csak a háború után kerültek előbb Kolozsvárra, majd vissza Besztercére. — D. AVRIGEANU Adatok a Szebeni Százas Tanács történetéhez (1495 — 1876) c. tanulmánya kiemeli, hogy a XV. század végén a már nemcsak megrendelésre, hanem a belföldi és külföldi (elsősorban moldvai és havasalföldi) piacnak dolgozó meggazdagodott mesteremberek\