Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.
A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 249' fontos hadműveleti területen, Eger vidékén, a Debrő körüli harcokban egy Márton nevű szerzetes volt a vezér. 112 Ung megyében, Kapós mezőváros környékén ugyancsak egy szerzetes „izgatta a paraszti népséget a nemesség ellen". 113 Végül egy dunántúli, Tolna-megyei sereg kapitányáról azt is tudjuk, hogy egykori szerzetes (un capo, stato frate), azaz „apqsztata" volt. 114 Külön figyelmet érdemel Dózsa legkiemelkedőbb alvezérének, Lőrinc papnak a személye. A történeti irodalom és köztudatban már a múlt század óta meggyökeresedett nézet szerint családneve „Mészáros" lett volna, ceglédi plébános volt, s a pesti gyülekezés óta kísérte volna Dózsát. 115 Valójában az igazolhatatlan és módszertelen azonosításoknak éppoly tarthatatlan összegabalyodásáról van ez esetben is -szó, mint a parasztháború nem egy — részben korábban már említett — mozzanata és mesterséges motívuma esetében. A „családnév" onnan ered, hogy csakugyan létezett egy Laurentius Mezaros de Megyazo nevű keresztprédikátor, akit pusztán a keresztnév azonossága alapján, ötletszerűen szokás immár csaknem másfél évszázada azonosítani a parasztháború legendás Laurentius presbyterével. Holott az előbbi, az Abaúj megyei Megyaszó faluból származó Mészáros Lőrinc a szomszédos Aszaló falubeli Kecskés Tamással együtt valamikor május közepe táján adta ki már fentebb említett „szabálytalan" bulla-kivonatát (az érlelődő felkelés időben legkorábbi autentikus keresztes iratát), s az a körülmény, hogy másolata még május második felében Kassára került, a két falu pedig Szikszó tőszomszédságában fekszik, kétségtelenné teszi, hogy egyike volt ő a korábban vázolt Abaúj-vidéki forradalmi góc „hamis keresztprédikátorainak" 116 * Minthogy pedig a forrásokban gyakran szereplő Lőrinc pap — mint rövidesen látni fogjuk — alig később Gyula tájékán csatlakozott Dózsa seregéhez, a két személy azonossága kizárt. 117 De nem is nevét Cuspinianus, iii v lev. ; Bartholinus, D ii v lev.), utóbbi még ezt is írja: „Ultimus Michael, quanquam et circa Bachyam, et Bayam pagos reíiquiae copiarum profligatae, propter Syrmium cum fortiner pugnaret, victus est..." (uo. D iii lev.) — Reá vonatkozik Szerémi elbeszélése a délvidéki harcok kapcsán: (Balassi vicebán) „ad Budám duxit Benedictum [sic! helyesen Albertum] Nagh, et unum mercatorem de Chanad...et terei um unum monachum et alios multos captivos. Istos nempe Benedictum [!] ad quatuor partes scinderunt, alios... erele, assauerunt, et sic exterminauerunt". Szerémi, 70. — L. még Derebusa. 1514gestis commentarius: Acta Tomiciana III. 12. — A papok budai kivégzéséről Antonio Suriano 1514. júl. 29-i jelentése (,,...i quali da la presonfìno al loco dove fo menati a far la justicia, sempre andono in la loro lengua ungara cantando...") / Diarìi di Sanuto XVIII. 479., valamint Niccolò de Zuane aug. 11.: „Etiam qui in Buda i hanno fato le più gran becharie dil mondo di costoro; e l'altro eri fezeno squartar un prete vivo, et restino un frate vivo, da poi l'altro zorno justixio tre preti... Uo. XIX. 17. — Lev Zdenek prágai fővárgróf is beszámol magyarországi hírek alapján arról, hogy egy szerzetest Budán egy üstben elevenen megsütötték (de alakját már összemossa a Kolozsvárott hasonlóan kivégzett.Lőrinc pappal; lásd alább) 1514. aug. 21-i levelében: Archiv Cesky 7 (1887), 76. vö. Palacky V/2, 311—312. — Egy budai emlékirat dominikánus szerzetes budai kivégzéséről tud : Bécsi kódex, 274. . 112 „...Martinus quidam et Laurentius uterque religione sacri, cum et ipsi col onos in nobilitatemi concitassent, nempe alter in Agriensi, alter in Varadiensi agro, opprimendae nobilitatis consilium ceperant..." Tubero, 334. — Hasonlóan Brutus, 360, 383—384. — Figyelemre méltó, hogy Taurinus elbeszélésében az Eger-vidéki Harcok részletezése (III, 194-^200) egyike a kevés, egyéb forrásokkal is alátámasztható hiteles részmozzanatoknak, s éppen ezt közvetlenül megelőzően (III, 190—193) esik szó a szökött szerzetesekről. — Megjegyzendő, hogy a források e csoportjában szereplő ager Agriensis tulajdonképpen a Debrő körüli harcokat fedi, ahogy a Suriano-féle jelentések alapján pl. Barbaro, 1Ó55. pontosabban is megjelöli, s több egykorú oklevélből az események részletei is rekonstruálhatók. Vö. Márki, 306—314. 113 Történelmi Tár 1904, 229. (Dl. 22 640, Okit) Márki, 330—331. 114 Barbaro, 1055. Forrása (Suriano) szerint ez a sereg még nagyobb volt, mint a Debrőt ostromló, 7000 főre becsült keresztes csapat. 115 E nézet már Horváth Mihálynál (Tudománytár 1841, 221.), Fesslernél és másoknál felmerült, sőt Eötvös József regényében. Összefoglalóan Márki, 148—149. 116 Lásd fentebb, 88. jz. Vö. Szűcs i. m. (17. jz.), 25—26. 117 Az azonosítás alapja az lehetett, hogy a kassai levéltárban őrzött csonka másolat, amelynek egyik kiadója megyaszói Mészáros Lőrinc volt, már a 18. sz. vége óta ismert volt, ha máshonnan nem, Kaprinay gyűjtéséből. (Egyetemi Könyvtár, Kézirattár. Kaprinay kéziratok, XXVII. 187.>
