Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 231 vicarii custodibus f. 91 v—92). A körlevél eredetije 1510-ben kelt.

43 Ehhez csatlakozik Vei sic átmenettel (a margón: cruciata) egy ugyancsak csonka és datálatlan másolat, amely nem egyéb, mint a magyar helytartó [Dézsi Balázs] körlevele az őrökhöz Bakócz legátusi megbízása értelmében az 1514-i keresztesbulla kihirdetésére.

44 A soron következő iratmásolatok a jubileumi búcsú jövedelmeinek pápai egyharmada kezelésével kapcsolatos nyugták (

Expedìtoria, Alia quittantia de eadem Dispensano super beneficio) és átiratok (transumptum), éspedig e hatáskör elnyerése, 1512 utáni őből, még az 1514. évbe is belenyúlva (f. 94—97 v), amelyekhez egy testamentaria disposino csatkozik az 1514. évből. (f. 98). 14] Sequuntur diverse littere obedienciales communes (f. 98 v—121) . Lényegében véve a [2] „fejezet" folytatásáról van szó. Minden esetben, na egy szerzetes elhagyta kolostorát, a ferences fogadalmak egyik kardinális követelményének, az engedelmességnek (obedientia) megfelelően elöljárója rendeletét kellett kieszközölnie; innen az alsóbbfokú elöljárók (custos, guardiamis) rendeleteinek litterae obedientiales vagy obedientia (olykor licentia) megjelölése. Az itt következő obedientiák leggyakoribb esetei: valamely városba vagy területre kiküldés nagyböjti prédikációra és a szentségek kiszolgáltatására ; eltávozás vagy áthelyezés egyik kolostorból a másikba, egyik őrkerületből a másikba; engedély a szülők, szülőföld meglátogatására; valamely konkrét feladat elvégzése egy másik őrkerületben, az ország távolibb vidékén; áttelepedés valamely másik rendtartományba; külföldre (pl. Itáliába) távozás az általános káptalanra, vagy speciális megbízással, pl. valamely Rómába zarándokló nagyúr elkísérése (f. 101 v—102), a király, II. Ulászló kíséretében káplánként váló részvétel (f. 102—102 v). Itt rejtőzik egy „obediencia" a kereszteshadban prédikátorként való részvételre is, amely nagy valószínűséggel 1514-ből származik.

45 E csoport másik felét az előző „fejezetekhez" tartozó pótlások teszik ki, amelyeket a már említett jelek, „figurá"-k kötnek össze tulajdonképpeni helyükkel, pl. az általános helytartó subdelegatoriaja. jubileumi ügyekben (f. 107 v—108) ; utasítás a visitator számára az őrkerület discretus&i választásának módjára vonatkozóan (f. 110-^111); további biztosi kinevezések (institutio visitatoris f. 111—111 v; 119 v— 120j; vizitatori helyettesítés (substitutio visitatoris f. 114j/ egy újabb delegatoria jubileumi ügyekben (f. 118—118 v). Végül itt is található néhány confraternalis formulája (f. 113—117 v). \ [5] Missiles (f. 128—182) E csoport nagyjából négy alcsoportra oszlik. Az elsőben az egyházi és világi felsőbbséggel, ili. világi fórumokkal való írásos érintkezés mintadarabjai helyezkednek el: a pápához intézett ünnepélyes iratok (oratoria) az ország megsegítése ügyében a török ellenében (f. 128—129 v) és az obszervancia támogatása érdekében (commendaticia) (f. 129 v—132v); a királyhoz írt supplicatiok (f. 137—138 v); a velencei doge előtt tartott üdvözlő beszéd (f. 139—140). A másik alcsoportot rendi belső ügyekben való levelezés (supplicatio, excusatoria, exHortatoria stb.) alkotja, főként noviciusokkal kapcsolatban (f. 140—146 v, 151 v—153v). A harmadik alcsoportba egykorú levelekből kiemelt, stiláris szempontból mintául szolgálható részletek tartoznak (pl. elegantie, lamentatone, regraciatorie, lamentatoria, gratulatoria stb.) (f. 164—171, 175 v—182). Végül a negyedik alcsoportot „idegen" oklevéladók okleveleinek másolatai képezik: a nádor recommendaticiaia az obszervancia ügyében (f. 133 v—134), II. Ulászlótól egy concessio libertatis valamely új kolostor számára (f. 136—137v), Várday Ferenc váci püspök és kincstartó salvus conductusa (f. 148—148 v), Bakócz Tamás érsek egy moniciojsi (f. 149—151). Itt található Aquinoi Szt. Tamás és Clairvaux-i Szt. Bernát egy-egy levelének másolata (f. 177—178). 43 Az irat datálásához hozzásegít a kódex egy más helyén megőrzött másolat, amelyre különben itt, a margón (f. 91 v) a szerkesztő jegyzete is utal: „Aliam subdelegatoriam vide infra in figura (következik egy fordított V egy vízszintes vonással)", ahol is (JFormularium f. 107 v—108) megtalálható subdelegatoria in aliquo négocie cím alatt Franciscus Zenus de Milano cismontán általános helytartó rendelete, amely II. Gyula 1510. jan. 11. bullája értelmében a magyar helytartót coadiutorává. és apostolicus subdelegatusává nevezi ki. Ez nyilvánvalóan az a rendelet, amelynek csak intitulatioja kezdete („Fráter Franciscus Zenus de Milano etc.") nyert bemásolást korábban (f. 92), s amelyet „nuper" kapott meg a helytartó. 44 Lásd Függelék 1. sz, 43 Lásd Függelék 2. sz.