Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.
A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 223 nem lebecsülendő töredéke — csaknem 200 irat többé-kevésbé ép másolata — azonban éppen az itt ismertetendő kódexben fennmaradt. Mindaz, amit már eddig a ferences obszervancia szervezetéről és működési mechanizmusáról felvázoltunk, megmagyarázza, hogy szükség volt olyan fajta formuláskönyvekre, aminőket a királyi kancellária és a hiteleshelyek használtak (s KovachichM. Gy. és mások jóvoltából részben kiadott formában is ismerünk), s amelyben az adott szervezet működése belső igényeinek és ágazatainak megfelelően kialakult oklevél- ill. iratfajták mintadarabjai egybegyűjtve megtalálhatók voltak. Hogy az obszerváns ferences helytartóság is használt ilyen formuláriumot, már eddig sem volt ismeretlen. Csontosi J. leírásából tudunk egy kis formátumú (10X15 cm), 235 beírt levelet tartalmazó kéziratról, amely 1532-^35 közt keletkezett, s nagyjából iratfajták szerint csoportosítva egykori ferences levelezés formulárium-célzatú másolatait tartalmazza, jórészt az 1520—30-as évek fordulójáról (a legkorábbi datálható darabja 1520-ból való). 23 Az OSzK Cod. lat. 432. jelzetű kódex nem egyéb, mint ennek mind jellegében és funkciójában, mind formátumában lényegileg megegyező közvetlen elődje. A kódex 10x14,7 cm formátumú, 236 számozott levelet tartalmazó kis kötet. (A gépi számozás már az OSzK-ban történt. A kötet eredetileg sem lapszámozást, sem bármi egyéb numerikus elrendezést nem ismert.) Belső borítólapjai valamely szertartáskönyvből vett pergamendarabok, rajtuk a kézirat domináns írójának kezétől származó néhány elmosódott, alig olvasható tollgyakorlat. A kötetet borító fatáblák, rézcsat maradványaival, feltehetően egykorúak vagy közel egykorúak; a félbőr kötésű gerinc és a bordák megerősítése már modern restaurálás eredményei (1958). A kötet, éppúgy mint az imént említett utódja, alakját tekintve manuale, nyilvánvalóan olyan rendeltetéssel, hogy a helytartót vidéki útjain elkísérő írnok kis helyen, kámzsája zsebében hordozhassa. írása több kéztől származó, karakterében egymástól eltérő kurzív minuscula, gyakran erősen rövidített írásmóddal, apró, de viszonylag jól olvasható, gyakorlott tollforgatókra valló betűkkel, a címek esetében megnagyobbított írással. Egy-egy lapon általában 16—18 sor foglal helyet. A kötetben öt befűzött kisebb cédula, cédula affixa, (f. 71 v) foglal helyet, amelyek beilleszkednek a folytatólagos számozásba (f. 52, 57, 63, 74, 93). A kéziratnak eredeti címe nincs. A Bartoniek E.-féle meghatározás azonban pontos, az alábbiakban ennek rövidített formáját (egyszerűen: Formularium) fogjuk használni. Mint a kor formuláskönyvei esetében általában, ezúttal is arról van szó, hogy a szerkesztők kezük ügyébe eső valóságos oklevelek és iratok szövegét másolták be több-kevesebb rövidítéssel vagy kihagyással a kötetbe oly módon, hogy a * másolatok — keletkezésrendjüktől és egyedi tartalmuktól elvonatkoztatva — nagyjából oklevél-, ill. iratfajták szerinti csoportosításban mintadarabokként szolgálhattak azonos típusú oklevelek és iratok megszerkesztéséhez. A szövegek épsége a legkülönbözőbb változatokat mutatja két szélső variáns közt. Előfordul ugyanis egyfelől, noha ritkán, hogy teljes vagy csaknem teljes másolattal van dolgunk, amely a protocollum elemeitől (invocatio, intitulatio és inscriptio, salutatio) a dátumsorig bezárólag ép szöveget tartalmaz, másfelől — ugyancsak nem gyakran — csupán e gy _e gy szerkezeti elem vagy (főleg missilisek esetében) egy-egy iratból kiemelt, stiláris szempontból figyelemre méltatott részlet (tulajdonképpeni „formuláé solennes 23 Csontosi J., A magyarországi sz. ferencrendiek latin levelezője 1532—35-ből a budapesti ferenciek könyvtárában. Magyar Könyvszemle 1880, 51—85.
