Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.
A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 221 mintegy 34 százaléka, itt élt a szerzetesek csaknem 30 százaléka. 19 A késő középkori fellendüléshez, ami határozott kontrasztban áll az összes többi szerzetesrend hanyatlásával, hozzájárult, hogy a rend vezetését főként Laskai Osvát óta (aki első ízben 1497—99-ben volt helytartó) képzett teológusok és hitszónokok vették át, aki a rend korábban meglehetősen alacsony iskolázottságának színvonalát is felemelték. Minden őrkerületben működött egy-egy iskola, Esztergomban és Budán pedig a teológiát is magába foglaló magasabb fokú képzés folyt; itt tanított haláláig (1504) Temesvári Pelbárt is. 20 Minthogy a továbbiakban gyakran szóba fognak kerülni a ferences obszervancia szervezetével kapcsolatos fogalmak, helyénvaló, hogy azt röviden áttekintsük, úgy ahogy a 15. századi alapokon a 16. század első két évtizedében előttünk áll. Noha a magyarországi helytartóság (vicaria Hungáriáé) függetlenségét mind a magyar konventuális provinciálistól, mind a boszniai helytartótól évtizedeken át (1458—1502) az hivatott biztosítani, hogy közvetlenül a rend közös minister generálisa joghatósága alá tartozott, e helyzet sok vitára adott alkalmat, ezért 1502-ben ismét az olasz obszerváns rendtartomány (Familia vagy Provincia Cismontana) részévé vált (ide tartozott még az itáliaiakon kívül a dalmáciai, boszniai, raguzai, valamint aaosztrák, cseh és lengyel helytartóság is), miáltal egyedül a Itáliában székelő obszerváns általános helytartó (vicarius generalis) felügyelete alá került és a rendszerint három évente valamely itáliai obszerváns kolostorban összegyűlő általános káptalan (capitulum generale) határozatainak volt alávetve. A magyarországi szervezet formailag ugyan „helytartóság" volt, ez azonban csupán a ferences rend fiktív egységén belül az obszervancia jogi állását fejezte ki. Valójában már jóval 1517 előtt gyakran tartománynak (provincia) nevezték, mint hogy ténylegesen ekként is működött. (A fejlődésnek már csak logikus betetőzése volt, hogy az 1517. évben a római Ara Coeli kolostorban megtartott nagykáptalan kimondta az obszervancia teljes önállóságát, sőt a miniter generalis is az ő soraikból került ki ezután, következésképpen a rend eddigi helytartóságai provinciák, helytartói minister provinciálisok lettek, majd «zt követően 1523-ban a magyar tartomány felvette a megkülönböztető „salvatorianus" nevet.) A magyar szervezet élén a helytartó (vicarius) állt, aki azonban már az 1510-es években a rendtartomány helytartójának címezte magát (többnyire: X Ordinis Fratrum Minorum de Observantia provincie Hungarie vicarius). Ezért a továbbiakban a valóságot jobban kifejező rendtartomány megjelölést fogjuk használni. A tartomány 70 kolostora tíz őrkerület (custodia) közt oszlott meg; hagyományos sorrendjükben: esztergomi, (szerém)újlaki, erdélyi, (boros)jenői, (nagy)bányai, ozorai, <sáros)pataki, szlavóniai, (uzsa)szentléleki és szécsényi őrkerület. A legnagyobb az erdélyi kerület volt (11 kolostorral), a legkisebb a szécsényi (5 kolostor); a kerületek többségéhez 6—8 kolostor tartozott (a nagyobbak neve conventus, a kisebbeké csak: lóca). A kerületek elöljáróinak neve őr 19 Az 1475. évi állapotokra Karácsonyi, I. 347—348. — Egy 16. század eleji összeírást, amely tartalmazza a magyar tartomány kolostorait is (rendkívül eltorzult névformákkal), s egy összesítést („Haec sunt lóca Provinciáé Hungáriáé, in quibus.-.morabantur fratres circiter mille septingenti") kiadott már Wadding, Annales XV. 401—404. Hogy ez feltehetően a ferrarai általános káptalan (1509) alkalmából készült, 1. uo. 367, 1. jz. Az összeírást egy olasz szerzetes másolta le különböző eredetiekről („...quorum seriem collegi ex scripturis et relationibus ad capitulum adductis" uo. 405.). Alighanem ez idő tájt készülhetett Magyarországon az az irodalomban eddig ismeretlen összeírás, amelynek másolatát az alább tárgyalandó kódex tartotta fenn, éspedig a eismontán és ultramontán tartományok összesítése (kolostorok, szerzetesek létszáma) után a Familia Hungarica őrkerületek szerint részletezett kolostorlajstroma formájában (f. 232—234). A névformák itt szabályosak, a kolostorok köre és száma („Summa locorum et conventuum LXX"), valamint az 1700-as összlétszám (f. 232 v) megfelel a Wadding által kiadott összesítésnek. Későbbre aligha tehető, mert az 1510. évi pestisjárványban az adataiban pontos egykorú Cronica seu origó... szerint 386 barát halt meg (Toldy, Analecta I. 271), s egy 1523. évi összeírás 1472 barátot talált a kolostorokban (Karácsonyi, I. 385.) — A százalékarányokat a Formularium összesítései alapján számítottam ki. 20 A magyar obszervancia történetére máig legtöbb adat Karácsonyi J. két kötetes rendtörténetében található (kül. I. 305—376.). L. még Balanyi Gy., A ferences mozgalom begyökerezése magyar földön (Értekezések a tört. tud. köréből 25/10). Bp. 1940. — A Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát mellett (erre nézve 1. alább) kevésbé ismert vezéregyéniségekre Tímár K, Ferencrendi hitszónokok a XV. és XVI. században. Religio 69 (1910), 260—262.
